Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)
Tanulmányok, feldolgozások - PÉTERNÉ FEHÉR Mária: Az első követválasztás Kecskeméten
rek, kereskedők, gyárosok az országgyűlési képviselők megválasztásában való részvételre. A törvény választójogot biztosított — természetesen az alapkritériumokon kívül — a letelepedett kézműveseknek, kereskedőknek, gyárosoknak, ha tulajdon műhellyel, vagy kereskedési teleppel, vagy gyárral bírtak, s ha kézművesként folytonosan legalább egy segéddel dolgoztak (1848: V. tc. 2.§ b. bekezdés). Semmi cenzust nem kötöttek ki tehát a kereskedők és a gyárosok esetében. A kézművesekkel szemben is csak azt, hogy legalább egy segédjük legyen. Igaz ez sz. kir. városokban és céhhel rendelkező mezővárosokban azt jelentette, hogy csak céhbeli kézművesek kapták meg a választójogot, mert az 1805. és 1813. évi céhügyi szabályzat szerint céhes helyeken nem működhettek céhen kívüli iparosok. 40 Kecskeméten már a 16. századtól beszélhetünk céhes iparról. A lakosság számához viszonyítva azonban Kecskeméten igen kicsi volt a kézművesek aránya. (L. VI. táblázat.) 40. Bár a megyék a kormányszervekkel és az udvarral szemben küzdöttek a céh-monopoliumok ellen, a céhek megszüntetésére 1848 előtt nem került sor. A céhekkel szemben a legtöbb esetben a megyék a kontárokat támogatták a forradalom előtti időkben, mivel a csekély számú céhes iparos nem tudta már kielégíteni a szükségleteket, és — a verseny hiánya miatt — igen drágán termelt. Magyarországon még 1846-ban is csupán minden 51 lakosra jutott egy kézműves. A kontárkérdésben az 1843-44. évi országgyűlés odáig jutott el, hogy kontároknak segédek alkalmazását megengedték ott, ahol céhek nem alakultak, céhes helyeken viszont csak feleségük és gyerekeik segédletét vehették igénybe. Összegezve tehát a választójogi törvény céhhel rendelkező településeken olyan mestereknek adott választójogot, akik legalább egy legénnyel dolgoztak, céhhel nem bíró helyeken viszont a kontároknak is, akik szintén legalább egy legénnyel dolgoztak. EPERJESSY Géza: (Mezóvárosi és falusi céhek az Alföldön és a Dunántúlon 1686-1848. Akadémia.) 1967.31., 173. és 182. o.
