Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Tanulmányok, feldolgozások - SZABÓ Attila: Kecskemét közmunkaterhei 1686-1848

A KÖZMUNKA MEGSZERVEZÉSE A város közmunkára képes lakosainak összeírása, a munka megszervezése a városi vezetés feladata volt. Kecskemétet a török-korban négy tizedre tagolták, amelyek száma később hatra, a XVIII. század második felében nyolcra, 1818-ban tízre és 1827-ben 11-re emelkedett.

36 A tizedek élén tizedes állt, aki kerületének ügyes-bajos dolgait intézte. Hatósági közeg volt, fizetéssel. Szemmeltartotta a tizedében élő lakosságot és annak a hatóságot érdeklő minden viszonyát. A tizedesek vállára nehezedett a közmunkára való előállítás terhe is. Tevékenységüket segítették még a hadnagyok „forspontokat hajtani... nyáron a kaszások mellett vigyázni" és a polgárok, akik a tizedesekkel kötelesek a „kaszásokat... és más munkásokat hajtani... minden személyválogatás nélkül; akik esztendő által város munkájára sem voltak, azoktól kaszásbért beszedni."

37 A tizedesek határozták meg, hogy a járomszám után ki mennyi járommal (hány ökörrel, vagy lóval) és mikor álljon elő. Egy 1769. évi szabályozás szerint először az egyjármos (kétökrös), majd a kettő, három, négy és öt jármos gazdák kerültek sorra.

38 A kor körülményeinek megfelelően egy szekérhez lehetőleg legalább négy ökröt fogtak, ezért két egyjárrnú gazda igásállatait „öszvevetették". Ha egyik gazda sem tudott elmenni pl. „nyárban, vagy takarodás, vagy részegség miatt," akkor a tizedes egy gyalogsorost állított a szekérhez. Egyébként azokat a „tehetséges mesterembereket"-et, akiknek földjük volt, a tizedesek ugyanúgy, mint a gazdákat „járomba íratták." A XIX. század elején a tizedesek már 60 kocsit tartottak készenlétben, vagyis meghatározott lakosok magukat, illetve igásállataikat tartoztak három napig készenlétben tartani.

39 Ennek elteltével, akár rájuk került a sor, akár nem, a soron következő gazdák állították ki a 60 kocsit. Az 1839. évi statútum annyiban enyhített ezen a gyakorlaton, hogy kit-kit értesíteni kell előre a szolgálatról, s lovait 24 óráig tartozott készenlétben tartani odahaza. Azonban a rendelet kimondja azt is, „minthogy szükséges forspontok számát előre kiszámítani nem lehet, ha valaki soron kívül szóllítódik a forsponthoz, büntetés terhe alatt engedelmeskedni tartozik." 36. THIRRING Gusztáv: 1935. 371. 37. rVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1989. 284-285 38. Uö. 240. 39. RÉVÉSZ László: 1956. 26