Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Tanulmányok, feldolgozások - PÉTERNÉ FEHÉR Mária: Az első követválasztás Kecskeméten

falusi községek a megyei közgyűléseken küldöttek által gyakorlandó szavazati joggal bírjanak".

5 Ehhez képest jelentős lépés volt, hogy 1848 nyarán a mezővárosok nagy számban kaptak képviseletet az országgyűlésen. Ez már nem egyszerűen a régi rendi képviseleti rendszer reformja volt, hanem forradalmi változásról volt szó, polgári képviseletről igazi burzsoá alapokon — cenzusokkal. Kecskemét a feudalizmus korában nem jutott el az országgyűlésen való képviselet jogáig, mivel nem volt sz. kir. város, bár jelentős erőfeszítéseket tett e kiváltság megszerzéséért. Ennek legfőbb ellenzője a megye, maga a megyei nemesség, valamint a városi elöljáróságból kiszorult helyi birtoktalan nemesség volt. Kecskemét a 15. századtól magánföldesúri hatalom alatt állt, de földesurai között felosztva és szoros értelmű jobbágyi szolgáltatások terhe alatt soha sem volt — földesurainak évenkint meghatározott cenzust fizetett —, ezáltal bizonyos kiváltságra, önkormányzati önállásra tett szert. Ezt a viszonylagos belső önkormányzati szabadságot támadta a megye s a nemesség. Kecskeméten szép számmal éltek nemesek, akiknek egy része valóságos birtokos (possessionalis) nemes, nagyobb része azonban armalista nemes volt. (A kecskeméti nemesek egy része a török uralom alatt menekült a városba, többségük azonban a 18. században költözött be.) Mivel a nemesek nagyobb hányada armalista volt, ez a réteg legalább jogi érdekeit igyekezett védeni, mindenek előtt a közterhek alóli mentességet és személyi sérthetetlenségét. Őket ugyanis az átlag városi gazdától csak az armalis és a nemesi kiváltságok korlátolt élvezete különböztette meg. A városi elöljáróság az egységes városi polgárjog védelmezőjeként állt szemben a nemesekkel, akik a megyében a megyei nemességben kerestek, s találtak támaszt érdekeik védelmében. Kecskemét egész 18. századi és 19. század eleji történelmén végighúzódik egyrészt a megyével — a nemesség jogainak védelmezőjével, s belső önállóságát ellenző felsőbb hatóságával —, másrészt a helyi nemességgel szemben az egységes polgárjog megtartásáért folytatott küzdelem. A város vezetése mindkét konfliktus megoldását a sz. kir. városi status elérésében látta. Ennek érdekében a legnagyobb földesúri cenzust 1834-ben, az utána következő két nagyobbat 1835- és 1836-ban a város örökösen megváltotta, majd a különböző kormányszerveknél folyamodott a sz. kir. városi címért. 1848. februárjában az események 5. CSIZMADIA Andor (A magyar választási rendszer 1848/49-ben (Az elsó népképviseleti választások) Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Bp.) 1963.