Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Tanulmányok, feldolgozások - Ö. KOVÁCS József: A kiskunhalasi zsidóság társadalomtörténete a XVIII-XIX. században

VAGYON A halasi lakosság a törökkori történelmi előzmények következtében is elsősorban az állattenyésztéssel foglalkozott. A szarvasmarha tenyésztés 1769 és 1780 között volt a legszámottevőbb, majd azt kiszorította a juhtenyésztés. Különösen a merinói juhtart ás lendítette fel ezt az ágazatot, amely azután a helyi társadalom bizonyos rétege számára vagyonosodást, egyébként pedig más belső konfliktusokat eredményezett. Konkrétan ez azt jelentette, hogy a marhakereskedelem révén is a városi tanácsba bekerült — redemptus — gazdák, lekésve az állattenyésztésben bekövetkezett váltásról, szembefordultak az árendásokkal. Mindez összefonódott a katolikus lakosság kiszorítását megcélzó törekvéssel is, hiszen a bérlők és a pásztorok főként közülük kerültek ki. A tiltó rendeletek és a helyzet jellemzésére kiemelhető a mindennapi tevékenységet mikroszinten szabályozni akaró azon tanácsi határozat (1801), amely szerint a juhászok szamáron ásót nem hordhattak és gyalogkutat nem áshattak. A következő évtől pedig csak 60 db birkát tarthattak, illetve saját és az irredemptus árendások állatainak bal fülét megcsonkították. Az ellenségeskedés egyik nevezetes momentuma az volt, amikor az elkeseredett juhászok és árendások 16 db „rovásforma fácskára metszett, fenyegető csúfos szavakkal" illették a városi tanácsot."

30 A háttérmagyarázatként szolgáló részletet azért iktattuk ide, hogy azt hangsúlyozhassuk: a helyi társadalom és vezetés korántsem tekinthető egyfajta zárt tömbnek. S igen gyakran éppen a sokféle érdekösszeütközés révén juthatott megélhetési forráshoz az egyébként szinte társadalmon kívüli helyzetben lévő zsidóság. A foglalkozásuk, munkájuk révén szerzett vagyon mértékét, más csoportokhoz viszonyított arányát csupán szórványadatok alapján tudjuk megítélni.

31 1797-ben a tavaszi gyapjúval kereskedő három zsidó közül Ábrahám kb. 90 személytől 600 forint értékű gyapjút vásárolt, bár csak 24 forintot fizetett ki. Ádám több mint 80 emberrel kereskedett, s 77 forintnyi összeget adott át 15 főnek. 1822-ben Löbel Sámuel főként gyapjúra adott ki pénzt 34 személynek, összesen 1822 forintot. Ebből gyapjúra 1678 forintot: 30. NAGY SZEDER István: 1935. 29-30., 35-38. p. 31. BKML. Kkh. V. 201. b. Közig. ir. 1797.1. 70. 42.; 1822. Aa. 155. 5.; 1817. V. 141. 1.