Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - III. rész: 1780

més nagysága alapján határozták meg a kivethető adó nagyságát. Az 1780-as adóösszeírás során a kertek, szántók területe alapján vetették ki az adót. Egységként egy zsák gabona elvetésére alkalmas nagyságot vették, ami hozzávetőlegesen egy kataszteri holdnak felelt meg.

33 Ez az eljárás számottevően nehezíti a növekedés ütemének érzékeltetését, de egyben új lehetőséget is biztosít. Módunk van arra, hogy a szántóföldek területi megoszlását az egyes határokon, pusztákon belül felmérjük, illetve mód nyílik arra, hogy a terméseredménynél kevésbé esetleges nagyságrendet vonjunk be az egyes rétegek közötti megoszlás vizsgálata során. Az összeírás során ez alkalommal is egyértelműen elkülönítették egymástól a város körül lévő, illetve attól nagyobb távolságban lévő pusztákon kialakított szántókat és a hagyományosnak mondható szántókat, kerteket. Első helyen vették nyilvántartásba a minden bizonnyal legértékesebb és adózás szempontjából külön kezelt, ún. pénzes kerteket. A nyolc tized összeíró lapjain fellelhető megfogalmazás nem hagy kétséget afelől, hogy a mai Városföld határrészben pénzen megvásárolt kertekről van szó. Az alábbi változatok lelhetők fel: városföld pénzes, városföldi pénzes kert, városföldin pénzes kert, városföld pénzes kert. Tekintettel arra, hogy Kecskemét határában itt található a legjobb minőségű termőtalaj, különösebb aggályoskodás nélkül feltételezhető, hogy nemcsak a város tulajdonára, birtokjogára utaló kifejezéssel állunk szemben.

34 A második rovat a „városadománya" megjelöléssel következik. Minden bizonnyal ugyancsak a Városföldön lévő, de nem pénzen megvásárolt szántókról, kertekről van szó, amelyek után éppen ezért valamivel nagyobb adót kellett a birtoklóknak fizetniök. Ezeket követően a pusztákat veszik sorra, melyeket a város bérelt, egy részüket később birtokolt is. Az egyes tizedekben nem jártak el következetesen egy-egy területileg összekapcsolódó pusztákon lévő szántók nyilvántartásában, így a Szentkirály és Borbás néhány esetben külön van feltüntetve. Az I. táblázatunk az eredeti összesítések adatait tartalmazza. A végső összesítéskor külön is feltüntettük a tizedösszesítők alapján kapható végösszeget. A kertek, illetve szántók mértékegységeként a zsákot, azaz az egy zsák gabona elvetésére alkalmas területet alkalmazták. Mint már utaltunk rá, ez hozzávetőlegesen egy kataszteri holdnak felel meg. A rögzített adatok alapján megállapíthatjuk, hogy a hatalmas birtokolt és bérelt határon belül 1780 táján a város gazdái által használt szántók nagyobb része (57,6%) Városföldön volt. Rajta kívül a mellette lévő Páka (9,8%), valamint a gabonatermesz33 Für Lajos: Kertes tanyák a futóhomokon. Bp. 1983. egy-egy „zsák" úgy tűnik, mintegy 1600 négyszögöl, azaz 1 kat. h. lehetett..." 23. old. 34 L. az 1757-es feldolgozás 25—28. jegyzetét.