Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])
IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - III. rész: 1780
A feldolgozás folyamatát biztosítja az, hogy a korábbi évtizedeknek megfelelően rögzítették a legkülönfélébb adóalapokat minden egyes adózásra kötelezhető esetében. Az 1780-as összeírás során az alábbi adóalapokat vették figyelembe a kivetés során. Személyek: gazda, fiú 16 éven felül, leány 16 éven felül, zsellér. Szántóföld: városföldi pénzes kert, pontosabban szántó, 15 város adománya (szántó). Külön nyilvántartásba vették az egyes pusztákon, határokban lévő szántókat: Vacs, Szentkirály, Borbásszállás, Alpár, Szentlőrinc, Páka, Monostor és Bugac területén lévőket. Az élő állatok: jármos ökör, hízott ökör, fejőstehén, barmos öreg marha (azaz a pusztákon őrzött marhák), harmadfű (azaz harmadik éves) és a második éves borjak, hámos ló, méneses ló, harmadfű, tavalyi; sertés és juh; végül: méhek. Szőlő: hány ember (volt képes egy nap alatt megkapálni). 16 Ház: 1., 2, és 3-ad osztályú házat különböztettek meg, Árendás ház. Mezőgazdasági feldolgozóipar: malom, kazán, más szóval pálinkafőző üst, olajsutu, azaz olajütő. Nem mezőgazdasági jellegű foglalkozások űzése: mesterség és kereskedés. A korábbi gyakorlattal szembeni eltérésekre az egyes fejezeteken belül fogunk kitérni. Itt csak arra utalunk, hogy a társadalom rétegződése kevésbé egyértelműen tükröződik mint az előző összeírásokban. Nyilván ez a tény is azt érzékelteti, hogy az adókivetés során a vagyoni helyzet, az adóalap birtoklásának ténye vagy annak hiánya volt a mérvadó. Éppen ezért nem lehetett megnyugtató módon kiemelni a nemeseket. A nemesekkel a város ezekben az évtizedekben komoly harcot volt kénytelen folytatni, mivel azok kiváltságaikat érvényesíteni kívánták, és ki akarták magukat vonni az adózás alól. 17 Az 1780-as összeírás során ha fel is tüntették olykor, hogy magát nemesnek tartó, vagy hivatalosan is nemesnek elismert ember vagyonát írták össze, nem tettek kivételt velük szemben. Pl.: I. tized: 111. sorszám alatt Kántor József neve mellett lelhető a mobilis szó, illetve a 231. sorszám alatt Tót Andrásnál, de mind az adózásra kötelezett személyek számát, mind a többi adóalap nagyságát következetesen megállapították és rögzítették. Nem 15 A kerteken itt minden kétséget kizáróan szántókat értettek. Erre több adat is utal. A II. tized füzetének 2. oldalán ez a szövegezés található: „városadomány hány zsák", az V. tized 6. oldalán: „városadomány zsák alá való". Az esetek többségében városadománya kert, illetve pénzeskert fogalmazást találjuk. Tehát így a több értelemben használt kert szó itt szántó értelemben használandó. 16 A mezőgazdaságilag megművelt terület mérésére gyakran használt kifejezés. Kevésbé megbízható mint a rét kaszálása esetében. A talaj minősége, a szőlő állapota, kora befolyásolhatta a munkaigényt. A rovatok megnevezésekor az alábbi formák lelhetők még fel: szőlő hány kapáló, szőlő hány kapás, szőlő hány ember kapáló, és ezeknek különféle rövidítése. 17 Révész László: Kecskemét harca a beköltözött nemesekkel a 18—19. században. Kecskemét, 1956.
