Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790

A FONTOSABB JÓSZÁGOK SZÁMÁNAK ALAKULÁSA KECSKEMÉTEN A XVIII. SZÁZADBAN Év A gazdák száma Jármos ökör Fejős tehén Hámos ló Barom tinó meddő Juh Megjegyzés 1707 580 1118 849 880 5 126 1722 856 1533 760 815 3 679 11 299 1725 815 1491 666 789 3 815 11 607 1741 1554 2250 225 1532 10 297 1757 1998 4958 2369 11 871 57 243 1774 2493 5246 2925 10 471 41 861 a szarvasmarhaállomány összevontan 1780 2521 4386 615 2466 5 376 24 936 Az egyes adatok az egykori összesítésekből valók. szállítás-közlekedés gazdasági jelentőségének változását érzékelteti. A kun puszták bérletének lehetőségeiből származó előnyöket és elvesztésükből adódó válság nagyságát és időpontjait jól láthatjuk a rideg marhatartáson és a juhállományon belül jelentkező emelkedő, majd ereszkedő íven. Bár a rendelkezésre álló adatok hézagossága miatt nem tudjuk egészen pontosan rögzíteni a tetőpontokat, mégis megfogalmazhatjuk, hogy a hanyatlás, a jószágállomány e részének csökkenése az egy ideig még eredményes utóvédharc következtében csak több évvel a jászkun redemptió után tapintható ki egyértelműen. A XVIII. század első felében a juhtenyésztés rendkívüli felfutását bizonyítják az összeírások adatai. A szabadságharc utolsó éveihez képest 11-szeresére nőtt 1757-re az adózásnál nyilvántartásba vett állomány, amely a következő negyedszázadon belül felére csökkent ugyan, de még így is közel ötszöröse volt az 1707-es állománynak. A növénytermesztés jelentőségének fokozatos növekedését nemcsak indirekt módon lehet igazolni. (L., II. és III. táblázat.) A gabonatermesztésen belül érthetően igen jelentős ingadozás, hullámzás érezhető, ami elsődlegesen az időjárás és a természeti csapások csaknem meghatározó tényét emeli ki. Ezek tekintetbe vételével is igen számottevő a búzatermés mennyiségi növekedése, hisz a nyolcvanas évek átlaga az 1707-es év termésének kb. háromszorosát jelentette. A növekedés az árpánál a legfigyelemre méltóbb, hisz a rekordtermésnek látszó 1785-ös év kb. hétszer akkora mennyiséget eredményezett mint a kiinduló év. A zab termésére vonatkozó adatoknál a legjelentősebb az ingadozás, de itt is érdemi emelkedést rögzítettek az összeírások.