Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

MOLNÁR Attiláné: A paraszti vagyon összetételének alakulása Kecskeméten 1655—1769-ig a végrendeletek alapján

ÁLLATTAL NEM RENDELKEZŐK SZÁMA ÉS ARÁNYA Réteg 1655—1711 1711—1745 1745—1769 törpebirtokos 34 (51%) 23 (37%) 58 (71%) kisbirtokos 4 (16%) 8 (24%) 57 (51%) középbirtokos 3 (16%) — 12 (24%) gazdag 1 (10%) 1 (14%) 1 (7%) összesen: 42 (32%) 32 (26%) 128 (48%) Ugyancsak közvetve tanúskodhatnak a végrendeletekből gyűjtött adatok és adatsorok arról, hogy a paraszti társadalom is számottevő változáson ment át, bár hangsúlyoznunk kell, hogy struktúrája érdemben nem változott. Az kétségtelennek látszik, hogy a rideg állattartás fokozatos visszaszorulása révén mérséklődött a pásztorkodással foglalkozók száma, de ez a mesterség egészen a XX. századig fellelhető ezen a vidéken. A város erőteljesen növekvő lakossága nagyobbrészt a növénytermesztésből, kisebb, de fokozódóan növekvő számban a különféle iparból élt. Valószínűnek látszik, hogy a korábban mindenekelőtt az állattartáshoz kötődő cselédek száma csökkent, míg a szőlőtermesztés és a különféle kapásnövények termesztése miatt a napszámosok száma fokozatosan nőtt. Kizárólag a végrendeletek alapján nem lehet véleményt formálni arról, hogy az egyes rétegek közötti vagyoni különbség nőtt-e, vagy éppen mérséklődött. A fennmaradt végrendeletek adatai alapján kétségtelennek látszik, hogy folyamatosan bővült az igen jelentős vagyonnal rendelkezők száma, azaz kialakulóban volt egy széles gazdag paraszti réteg. Tekintettel arra, hogy a nincstelenek és az igen csekély vagyonnal rendelkezők nem vagy nagyon ritkán készítettek testamentumot, a végrendeletek alapján nem követhető nyomon, nőtt-e a nincstelenek és a szegények száma. Az erősen strukturálódott paraszti társadalom belső ellentéteire a végrendeletek érthetően nem tesznek utalást. A szakirodalom alapján tudjuk, hogy már a XVII. században is jelentős feszültség alakult ki a „markánsabb" gazdák és a szegényebb állománnyal rendelkezők között. A XVIII. században a változó körülményeknek megfelelően minden bizonnyal áttevődtek a fő ellentétek újabb csoportokra. Ezek vizsgálata csak a további források bevonása révén történhet meg.