Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

MOLNÁR Attiláné: A paraszti vagyon összetételének alakulása Kecskeméten 1655—1769-ig a végrendeletek alapján

AZ EGYES RÉTEGEKEN BELÜL —1769) állatok és ingatlan termény ingatlan állatok pénz állatok pénz termény E = o termény ingatlan állatok pénz termény 5 6,25 1 1,25 4 5 — 2 2,5 — 2 1,86 1 0,93 16 14,95 4 3,73 4 3,73 — 8 7,47 2 4 14 3 6 1 2 — 8 16 — 4 28,57 — — 4 28,57 9 3,58 : 0,79 38 15,13 7 2,78 5 1,99 2 0,79 20 7,96 nyúló 100—500 forint közötti értékről szóló testamentumok aránya viszonylag kicsi, és hullámzást jelez: a kb. 17%-ról csaknem 20%-ra nőtt, majd ismét a korábbi arányok tértek vissza. Mindenképpen utalnom kell arra, hogy újabb mezővárosok pénzgazdálkodásának feltárása előtt kockázatos lenne annak megfogalmazása, hogy ezek az arányok alacsonyak, vagy magasak. Még fokozottabban jelentkezik a bizonytalanság a félezer forintnál magasabb összegek esetében, hisz kérdés, hogy a jobbágyfalvakban hasonló készpénzösszegek egyáltalán fellelhetők-e a végrendeletekben. Az ezer forint feletti készpénz mindenképpen kisebb vagyonnal ér fel. A kecskeméti tőzsérek lehetőségeinek zsugorodását is érzékelteti az a tény, hogy míg a XVII. századból öt olyan cívis végrendeletére leltem, amelyik hasonlóan komoly összeget említ, 1711 után viszont csak két ilyen testamentum található. Minden bizonnyal a háborús konjuktúra, és egy-egy kereskedő meggazdagodása idézhette elő, hogy 1745 után az 500 forintnál nagyobb összeget hátrahagyok száma figyelemre méltóan megnőtt. A pénzügyletekről, a készpénz ilyen értelmű kamatoztatásáról, illetve an-