Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

MOLNÁR Attiláné: A paraszti vagyon összetételének alakulása Kecskeméten 1655—1769-ig a végrendeletek alapján

A VAGYON SZERKEZETÉNEK MEGOSZLÁSA (1655— ingatlan és réteg csak ingatlan csak állatok csak pénz csak termény állatok N a. termény törpebirtokos 64 számuk %-os arányuk 7 10,93 6 9,37 8 12,5 2 3,12 3 4,68 9 14,06 1 1,56 kisbirtokos 24 számuk %-os arányuk — — 1 4,16 — 5 20,83 1 4,16 — középbirtokos számuk 21 %-os arányuk — 1 4,76 1 4,76 — 3 14,28 — gazdag 10 számuk %-os arányuk — — — — 1 10 1 10 — összesen 119 számuk %-os arányuk 7 5,88 7 5,88 10 8,4 2 1,68 12 10,08 11 9,24 1 0,84 megfelelően a paraszti vagyonon belüli súlyának növekedése itt már egészen erőteljes volt. A két legvagyonosabb rétegen belül a változások még markánsabbak voltak. Több mint feltűnő, hogy a középbirtokkal, közepes vagyonnal rendelkezőkön belül csak minden másodiknak volt ingatlanja 1711 előtt, és csak minden ötödiknek volt kettő, vagy annál több. Tekintettel arra, hogy az egyetlen ingatlan az esetek többségében ház lehetett, ritkábban szőlő, azt láthatjuk, hogy ennek a jómódú réteg döntő többségének a vagyona élő állat és pénz volt. 1711 után viszont nálunk is gyökeres változás észlelhető: 81-ről 31 %-ra csökkent az ingatlannal nem, vagy csak egyetlen ingatlannal rendelkezők száma. Az 1745 utáni további változások még meggyőzőbben jelzik a vagyoni struktúrájuk átalakulását: 10% alá csökkent az ingatlant nem, és ugyancsak 10% alá a csak egyetlen ingatlant említő végrendeletek aránya, miközben minden második gazda legalább három ingatlant hagyott örököseire.