Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

Ö. KOVÁCS József: Mintavétel Kecskemét XVIII. századi történetéből: a mezővárosi társadalom és a zsidóság

pedig, mely most in agone vagyon, megelevenedne, és a pénz az ország lakosai között egyenlően oszolván el, nem öt-hat csalárd ember gazdagodna vele. De az országbeli minden vármegyékben közönséges panasz alatt lévő restantiák is megszűnnének, mivel volna mivel volna mibül fizetni a contribuensnek. Most pedig nem csak hogy restantiák minden perceptoratusokon tetemesen vágynak, hanem azok véghetetlenül accumulaltattnak is. 4- szer. Nem is egyéb veszi most hasznát a gyapjúnak, egyedül öt, hat kereskedő zsidó, kik tekervényes ravasz mesterségeik által a vételben, és a gyapjú árának leverésében annyira meggazdagodnak, hogy rongyos ruhákban kezdvén el a gyapjúkereskedést, utoljára 2-3 százezer ft gazdagságot gyűjtenek magoknak. Úgy de ezen tetemes summa pénznek úgyszólván ad manus mortuas mennek, és igaz circulatioval az aerariumba soha többé vissza nem mennek, mert pénzbeli tehetségének eltitkolásával könnyebben megcsalhatják az aerariumot, mivel a pénznek sokasa a contributionak korántsem olyan objectuma, mint a szegény országbeli gazdáknak juha vagy marhája. Azonban, ha azon hallatlan sok százezer ft-ok, melyeket ők csalárdsággal a gyapjúbul nyernek az ország lakosai közt oszlana el, minthogy a szegény lakos nem hogy pénzét eltitkolná, sőt inkább jobban-jobban igyekezik abbúl a kevés pénzbűi amely kezéhez megyén, jószágocskáját szaporítani, melyet mennél jobban szaporít, ismét annyival nagyobb fundust, és objectumot ád a contributióra, természettel következik, hogy sokkal jobb volna azon pénznek az ország lakosainak kezébe menni, mintsem a zsidókéba. Mert micsoda is olyan kevés individuum, mint ezen egynehány zsidók az országoknak sok ezer meg ezer lakosihoz képest? Most pedig mégis csak ezeké a gyapjúnak monopóliuma. Tudnivaló dolog pedig, hogy minden statusnak mely nagy veszedelmére vágynak a monopóliumok. 5- ször. Akármely károsak legyenek a monopóliumok, csak magokban gondoltatván is még sokkal károsabbakká lesznek azok, ha azoknak organumjai, kik ezt manipulálják, minden kigondolt csalárdságokat elkövetnek azért, hogy a portékák árát leverjék, nem tekintvén a dolgoknak belső valorát és a szükséget, mely pedig minden dolgok kisebb vagy nagyobb becsének rugója szokott lenni, a zsidók pedig azok, kik nagy részént természetekre, sőt conditiojokra nézve is felebarátaikon elkövethető minden csalárdságokat végbe visznek. Ezek midőn mázsát hordoznak magokkal, ugyanazon mázsákkal három-négy körtvélyeket is elvisznek, holott minden mázsának csak egy körtvélye szokott lenni, és így a minemű okosságú emberrel van dolgok a mázsálásban, ahhoz képest kisebb vagy nagyobb körtvélyt tesznek a mázsára, mintsem a mázsának igaz valóságos körtvélye, eszerént pedig 30-40 fontban is minden mázsára nézve megcsalják a szegény gazdát, mert hányad része is van a szegény tudatlan gazdáknak, akik nem hogy ezeket tudnák, de hogy így meg vágynak csalatattva, arrúl csak gondolkodnának is? Ezek azok,