Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

Ö. KOVÁCS József: Mintavétel Kecskemét XVIII. századi történetéből: a mezővárosi társadalom és a zsidóság

és vevést maga méltóztatnék manipulálni, vagy pedig annak rendes árát a gazdáknak fáradságok és költségekhez képest rendesebb valorra, és aequilibriumra hozni, és az országnak sok ezer lakosit ez által a zsidóknak csalárdságai tul és abbúl bizonyosan következendő pusztulásábúl megmenteni. Mert friss emlékezetünkben vagyon, hogy azon időben, midőn a fent tisztelt felségek számára adtuk egynéhány esztendők alatt a gyapjút, akkor sokkal rendesebb és hasznosabb áron adtuk , a sok ezer csalárdságoknak is pedig sokkal kevesebbé voltunk kitétetve minthogy az akkori commercium nagyobb részint keresztyén és militaris személyek által folytattatott. Bátorkodunk is pedig ezen alázatos esedezésünket annyival is inkább nagyobb bizalommal terjeszteni Őfelsége eleibe, minthogy mostan dicsőségesen uralkodó felséges urunknak is még ez előtt mintegy két esztendővel kegyelmes parancsolatját vettük az eránt, hogy informálnánk Őfelségét gazdaságbeli minden productumainknak miképpen való folytatásárul. De reméljük a T. N. Vármegyéiül is nemcsak okainknak meghallgattatását, hanem annyival inkább lejendő kegyes maga közbenvetését, és ezen meritumnak más szomszéd jurisdictiókkal lejendő közlését is, mivel ez az ország mindennemű hazafiainak, uraknak és parasztoknak, gazdagoknak és szegényeknek vagy tetemes boldogságát, ha orvosoltatna, vagy utolsó megromlását, ha nem orvosoltatna érdekelné, vagy afficialná. És úgy ítéljük, hogy ha más, országunkban termő commercialis dolgok, mint a bor, és annak adulteratioja, mint az erdők, és azok depopulatiojának megakadályoztatása, édes hazánk, és felséges urunk attentioját annyira megérdemlették, (ámbár ezek sokkal kisebb meritumuak is, mint a gyapjúbeli kereskedés) hogy ezekrűl sok törvények által provisiot is tettek, nem fog ezen nagy rubricaja is a gazdálkodásnak arra érdemetlen lenni, hogy kegyelmes megfontolásba vétessenek. Tehát 1-ször. Tudnivaló, hogy a gyapjúvételnek rendje és folyamatja szerint öt vagy hat kezeken is által megyén az első kéztűi való vevés addig, míg az utolsó kézhez a fabricakba eljut. Ezen kereskedés mostani mestereinek pedig minden tagjai gradusonként többet vagy kevesebbet kívánnak nyerni, annyira, hogy amely gyapjút az első kéztűi megvesznek 20 ft-on, az 50 ft-on reá megyén, míg az utolsó kézhez elérkezik. Nemde nem sokkal jobb volna-e tehát, ha az első kéz az utolsónak adhatná? Mert így az utolsó is olcsóbban vehetné mint most, az első is sokkal hasznosabban eladhatná, mint most. Most pedig a kettő között levő középfactorok úgyszólván egyedül magok nyelik el a hasznot. Tudnivaló ugyanis, hogy amely országok Európában, és Asiaban a commercium által gradusokat csináltak magoknak a meggazdagulásra, azon meggazdagulásoknak fővebb vehiculuma az volt, hogy amely productumokat Americabúl és Asiabúl, sőt a világ ötödik részébűi Australiabúl ide Európába hoztak, azon productumokat mondjuk mind az első kéztűi szedték be; most pedig sok kezeken menvén által a gyapjúbeli commercium,