Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

MOLNÁR Attiláné: A paraszti vagyon összetételének alakulása Kecskeméten 1655—1769-ig a végrendeletek alapján

MEGOSZLÁSA 1711-1745 1745 £ -o p lölcsös "o £ N s M =o • c c •73 s. 0 73 1 N -73 43 EH u u. • o N c -73 s g 73 S b >, 60 2 14 3 30 4 34 8 46 1 1 3.1 23,7 5 50,8 6,7 42,5 10 57,5 1,25 1,25 50 29,7 20 41 26,6 — 20,3 10,5 23,2 10 50 20 6 25 6 1 82 36 93 1 2 1 — 60,6 18,1 75,7 18,1 3 76,6 33,6 86,9 0,9 1,8 0,9 — 42,5 40 34,2 40 50 49,1 47,3 46,9 25 20 50 1 10 4 13 3 40 26 45 2 4 — 4,7 62,5 25 81,2 18,7 — 80 52 90 4 8 — 25 21,2 26,6 17,8 20 — 23,9 34,2 22,7 50 40 — 1 3 2 5 2 1 11 6 14 1 3 10 42,8 28,5 71,4 28,5 14,2 78,5 42,8 100 7,1 21,4 — 25 6,3 13,3 6,8 13,3 50 6,5 7,8 7 25 30 — 4 47 15 73 15 2 167 76 198 4 10 2 3,3 40,8 13 63,4 13 1,7 66,5 30,2 78,8 1,5 39 1,7 A végrendeletek alapján is az érződik, hogy a különböző vagyoni csoportokon belül nem volt e tekintetben olyan éles eltérés mint a nagyállattartás, illetve a juhtenyésztés esetében. Ennek okaként azt említhetjük, hogy a város időközönként osztott fel e célra közterületeket, részben pedig azt, hogy a bor kezdetleges tárolása és kezelése miatt elég gyenge minőségű volt, így a helyi piacon értékesítésére ekkor még nem gondolhattak. A szőlőterületek növekedése és az ültetvények értékének emelkedése egyértelműen kirajzolódik a végrendelkezések alapján is. A hagyatékok között egyre gyakrabban fordul elő, és az utolsó szakaszon belül kb. kétszerakkora arányban örököltek szőlőt mint 1711 előtt. Igen figyelemre méltó, hogy az