Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

Ö. KOVÁCS József: Mintavétel Kecskemét XVIII. századi történetéből: a mezővárosi társadalom és a zsidóság

290. sz. ház: A zsidó compania háza Lőrinc Salamon árendás Jachom Lőrinc Salamon Schweiger Lőrinc Lebl 50 ft 440 ft 355 ft 40 ft 138 ft 316 ft 199 ft 55 ft 68 ft 60 ft 57 ft 212 ft 376. sz. 409. sz. 398. sz. 473. sz. 474. sz. Márton Weisz Schwartz Jakab Ábrahám Frajd 673. sz. Márton Stcinwarcz Simon Fajcz Hirsch László Mózes Ferenc Összesen: 1990 ft Ilyen viszonyok között azután egyáltalán nem csoda, hogy 1794 júniusában Karakazán Demeter görög kereskedő által Schönberger Salamon ellen indított világos adóssági (

liquidum debitum) perben az alperes arra kényszerült, hogy még utolsó, nem kis értéket jelentő bérházát is átengedje a felperesnek, aki egy hónapig még engedélyezte a volt lakónak az ott tartózkodást. Nem kevésbé érdekes Schönberger későbbi életútja: miután 1795-ben már nyilvánvaló lett, hogy a compania együtt nem bírja a versenyt a konkurrenciával, „öreg Salamon" is visszahúzódott a kecskeméti üzleti tevékenységtől. Közben fiát saját foglalkozásának folytatására ösztönözte, akit Bácskatopolyára küldött tanulni, hogy elsajátítsa a kalmárság alapfogásait. A tanonckodás után, 1800-ban Kecskeméten telepedett le, akkorra azonban már apja Budára költözött. Valószínűleg 1797-ben, kétévi ideiglenes albérleti (Inoka Jánosnénál és Deák Benjáminnál) tartózkodást követően hagyta el az alföldi mezővárost. Akkori vagyoni helyzetét nem ismerjük, azt viszont igen, hogy ez a távozás nem jelentette a kecskeméti — Schweiger Józseffel közös árendális szerződés feladását, amely 1799-ig volt érvényben.

73 Schönberger kiválása ma már teljességében nem megismerhető konfliktusokat is sejtet. A haszonelvűségre épülő szerződéskötéseket és az ezzel együttjáró anyagi különbözőségeket szinte szükségszerűen követték a zsidóságon belüli ellentétek. így volt ez Fischer Mózes esetében is. A nevezett kereskedő 1789-ben jött Kecskemétre, majd 1796-ban feleségül vette a 40 éve itt lakó zsidó bérlő (Schweiger) lányát. Apósa halála után vállalta az özvegy és árváinak, valamint saját gyerekeinek ellátását, s ezt a múltat 1804-ben írásos bizonyítvánnyal, vallomásokkal kellett megerősíteni. Támogatói és tanúi Sárközy Pál, Pest megyei táblabíró és Sárközy Benjámin helybeli postamester 73 Az izr. ir. 1795. sz. n.; 1812. sz. n. B-KML.