Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

Ö. KOVÁCS József: Mintavétel Kecskemét XVIII. századi történetéből: a mezővárosi társadalom és a zsidóság

kötelezettséget vállalt arra, hogy a következő pesti vásáron 2000 ft-ot, 1793. május l-jén 1000 ft-ot és a maradék 2000 ft-ot pedig az augusztusi pesti találkozón fizeti, ha a megjelölt minőségű és mennyiségű gyapjút leszállítottak a vállalkozók. Schönberger viszont a kötelezettségek elmulasztásának esetére a kapott pénz visszafizetése mellet 500 dukát kártérítést is vállalt. 1793 nyaráig azonban a zsidó compania sem a gyapjút, sem pedig az átvett pénzt nem adta át a bécsi kereskedőnek, aki a lopás ürügyére (

sub praetextu furto) való hivatkozást elvetette és csalásról beszélt. Az ügy bármiféle elintézését már az is nagyon nehezítette, hogy — mint eddig is láthattuk — a compania is tetemes, különböző helyeken és személyeknél levő kisebbnagyobb mennyiségű pénzösszegeket helyezett el gyapjúfelvásárlásokra. Goaga jogos követeléseinek teljesítése mellett tehát saját szerteágazó ügyleteiket is le kellett zárni. A végrehajtási eljárás foganatosítása természetesen elkerülhetetlen volt, amely azután évekig elhúzódott, míg végre — minden valószínűség szerint — kifizették az adósságokat. Az ügy dokumentumai alapján kirajzolódott egy déli, a bánáti területekig benyúló és a Duna—Tisza közén át (így pl. a kecskeméti compania közvetítésével) Pesten összpontosuló, majd onnan Bécsbe, Felső-Ausztriába, egyáltalán a Habsburg-birodalomba és Svájcba futó gyapjúkereskedelmi üzlethálózat. 1793 októberében Szeged város kereskedői (Dosits György, Pannin János, Bellán Basilius, Kyro Johannes) állítottak ki egy tanúbizonysági levelet, miszerint C. Goaga ugyanezen évben Szegeden és környékén „számos gyapjút" szedett és „szedetvén", és azt Szegeden mosatta.

67 Közben azonban a bécsi görög kereskedő a kecskeméti companiával perbe keveredett, s emiatt 5-6 hétig sem tudott a déli városban tartózkodni, s a kárt tetézve, a három hetes eső is megsárgította a gyapjút Goaga távollétében „idegen" felvásárlók folytatták az üzletet, míg a kézimunkát 40-50 asszony s gyakran több mint 10 férfi végezte, akik — a tanúk szerint — szintén 20-30 forintnyi személyenkénti kiadást jelentettek a kiterjedt vállalkozás mozgatójának. Goaga a bánáti gyapjúszedést sem tudta ellenőrizni, pedig az is igen tekintélyes nagyságú vállalkozás lehetett, hiszen több felvásárlója, ügynöke négy-öt száz forinttal a zsebében járta e területeket. A bécsi görög az üzletháló összefogását és mozgatását megosztotta testvérével, Demeterrel, akit Bécsből minden évben a környező országokba (pl. Svájcba) küldött, hogy gyapjújának kereslete, piaca legyen.

68 67 Uo. 1793. okt. 24. sz. n. 68 „. . . theils um seine Wollen auf der Reise, mündlich desto leichter absetzen, und die ausstehenden Gelder desto füglicher, und sicherer eintreiben zu können ..." Goaga társai szintén bizonyították a kecskeméti üzlet során keletkezett veszteségét. Név szerint: Demeter Mano et Sioli, Demeter Theodor et c, Demeter Johannes, Joh. Poscar, Naum Demeter Nitta, Emanuel Georg Saragani. Uo. Wien. 1793, nov. 17. sz. n. B-KML.