Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

Ö. KOVÁCS József: Mintavétel Kecskemét XVIII. századi történetéből: a mezővárosi társadalom és a zsidóság

feledhető el, hogy ez a befogadás inkább csak a zsidók egyes, tehetősebb tagjait érintették, s a kívül rekedtek alkották a nagyobb tömeget. A XVIII. század eleji észak-nyugati, nyugati (Cseh- és Morvaország, ill. Ausztria) irányú, majd a későbbi évtizedekben elsősorban észak-keletről történő bevándorlás és a természetes szaporodás II. József korára már kb. 85 ezerre növelte a magyarországi zsidóság létszámát.

58 A betelepedési hullám az ország középső részén levő helységeket is elérte. Térségünkben állandóan észlelhető volt az óbudai Zichy-uradalom oltalma alá húzódó zsidók jelenléte: láttuk például, hogy Kecskeméten a jó néhány évtizedig árendás bőr- és gyapjúkereskedők is óbudai illetőségűek voltak. Az egyéb települések zsidóságának sorából még külön kiemelésre érdemes hatású volt az irsai zsidóké. Irsán 1784—85-ben 225 főt írtak össze.

59 De ugyanígy jelentős volt az abonyi uradalom védelmét élvezők tevékenysége is, 1770-ben 15—16 család élt itt.

60 A korábban már említett három zsidó árendátoron kívül szinte meghatározhatatlan, hogy az egyes időszakokban hány zsidó élt hosszabb ideig Kecskeméten. Az első biztosnak tekinthető támpontunk az 1785—87. évi összeírás, amely alapján Thirring Gusztáv 81 zsidót (16 háztartásban) számlált össze.

61 A több mint 22 ezer főnyi keresztény lakosság mellett, számukat tekintve elenyésző volt a 81 főnyi más vallású és kultúrájú zsidóság. A statisztikai adatok azt sugallják, hogy a keresztény lakosok nem zárkóztak el oly mereven a betelepedőktől, hiszen kilenc esetben közös lakásban éltek, méghozzá hat esetben ún. „polgári családdal", kettőben zsellércsaláddal, sőt az első tizedbeli Garai István nemes házában nyolc zsidó volt. Figyelemre méltó és egyúttal érthető is, hogy a legtöbben (9 család) az első tizedben a város központjában, illetve négyen a 6. tizedbeli városház és piac környéki részen találtak szállást. Ebben nyilván szerepet játszott a befogadók vagyoni- és lakáshelyzete, valamint egyéb érdekeltsége, és a központiság vonzó ereje is. E pillanatfelvételhez hozzátartozik, hogy az említett első és második, illetve 58 Magyare, tört. 1790—1848. 474. p. 59 Moess Alfréd: Pest megye és Pest—Buda zsidóságának demográfiája 1749—1846. Bp. 1968. 35. p. Moess munkája nélkülözhetetlen, bár jó néhány megállapítása joggal vitatható. 60 Vajda Béla: A zsidók története Abonyban és vidékén. Bp., 1896. 14. p.; Még további vizsgálódást igényel a Duna—Tisza köze délebbi részén lévő jelentősebb települések zsidó vallási tagjainak kereskedelmi tevékenysége: Baja kedvező földrajzi, Duna menti elhelyezkedésének, a Grassalkovich uradalom pártfogásának következtében egyik központja lett a térség zsidóságának és már 1762-ben szerződés szabályozta a 16 családos bajai, házakkal is rendelkező, bírót és rabbit tartó közösség életét. Kiss Géza: Baja története, 1688—1918. Kézirat 57-58. p. Tanulságos és a zsidóság bőr- és gyapjúvásárlási tevékenységét bizonyítja egy 1744. évi kiskunhalasi adat, amely szerint pl. egy Ádám nevű kereskedő gyapjúvásárlással foglalkozott, s társaival együtt 1766-ban már a görög kereskedőket boltjaik feladására kényszerítette. Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral III. rész. Kiskun-Halas város egyházainak iskoláinak és közművelődésének története. Kiskun-Halas, 1936. 67. p. 61 Thirring, 1935. 371-374. 381. p.