Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

Ö. KOVÁCS József: Mintavétel Kecskemét XVIII. századi történetéből: a mezővárosi társadalom és a zsidóság

fentiekben említett egyik rendszer a tulajdonképpeni helyi társadalom a maga összes létező külső és belső viszonyaival, amelyeknek bemutatása a jövő egyik feladata lesz. Mondhatnánk azt is, hogy egy közösség (communitas) bizonyos működéseire vagyunk kíváncsiak, ha nem tartanánk attól, hogy e kifejezés kissé megtévesztő. Egy számunkra követhető értelmezés szerint ez a közösség jórészt egyenlő valamilyen termelési érdekkel, illetve érdekeltségekkel.

2 Lehetőségeinket azonban meghaladja, hogy esetleg a kecskeméti XVIII. századi termelési szervezet egészéről szóljunk, legfeljebb ha adalékokat nyújthatunk a kérdés megválaszolásához. A hivatkozott gondolatmenetből már most szükségesnek tartjuk mi is kiemelni: a mezővárosi termelési keret és az árutermelő állattartás esetünkben kardinális viszonyát, hiszen az utóbbi jelentette a jobbágyparaszti tőkeakkumuláció nagy lehetőségét. Ez (árutermelés és állattartás jövedelmező kapcsolata) azonban Kecskeméten is gyakran csak eshetőség maradt a XVIII. században, a szükségszerűség szintjére inkább csak a XVIII—XIX. század fordulójától megkésve lépett. Fogalmaink szerint e mezővárosi érdekközösség egy helyi társadalmat alkotott abban az értelemben, hogy minden bizonnyal volt különös és sajátos szerepe a társadalmi szerkezetváltozásnak Kecskeméten is, ahol ezek a változások a helyhez (a mezőváros geográfiai, településföldrajzi elhelyezkedése, a népesség megtartó ereje, belső struktúrája, hatalmi viszonyai stb.) is kötődtek.

3 E helyi jellemzők még markánsabbá vagy éppen, ezzel ellenkezően, halványabbá akkor válhatnak, ha leírásuk után más, közeli és távoli települések, sőt régiók ismeretének tükrében vizsgáljuk őket. így azt is jelezni kívánjuk, hogy kutatásunk valóban egy részleteredmény lesz, amely talán egy további, akár másutt elvégzendő munka után nyerheti el valós helyét.

4 Források nélkül céljaink elérhetetlenek, így azokról is szólnunk kell. Szembetűnő és egyúttal természetes, hogy a feldolgozás során mi is szinte kizárólag hivatalos dokumentumokra támaszkodhattunk, amelyek többnyire szükségszerűen az éppen hatalmon levők igen gyakori pozícióőrzési szándékait (is) tükrözik, ugyanakkor sűrűn rejtve hagynak egyéb — emberi — szempontokat. S ennek kényszerű tudomásulvételével kellett valamiképpen hozzáfér2 Szilágyi Miklós: A Békés megyei mezővárosok belső és külső kapcsolatrendszerei, 54—56. o. In: Paraszti társadalom és műveltség a 18—20. században II. Szolnok, 1974. (a továbbiakban Szilágyi, 1974.) 3 Ld. még ehhez: Iványosi-Szabó Tibor jelen kötetben lévő munkáit, valamint Thirring Gusztáv: Kecskemét népessége és társadalmi viszonyai II. József korában. Magyar Statisztikai Szemle, 1935. XIII. évf. máj. (a továbbiakban Thirring, 1935.) 4 A téma egyes, a későbbi évtizedekre vonatkozó kérdéseit tárgyalja: Ö. Kovács József: A kecskeméti zsidók polgárosodása. Levéltári Szemle, 1987. XXXVII. évf. 4. sz. 30—43. p.