Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - III. rész: 1780

hogy feudális terheit földesuraitól megváltsa, egyértelműen csak a közterhek növelését eredményezte a XVIII. század végén, de nem jelentette a közvetlen kiutat a feszítő gondoktól. A szűk belső piac, a csekély kereslet okozta pangás, a feudális abszolút monarchia egész országot sújtó terhei a korábban jelzett válságjelenségeket folyamatosan felerősítették. Az egykor virágzó mezőváros vezető rétege egyre súlyossabb gondokkal volt kénytelen szembenézni. A már érintett gazdasági bajok és társadalmi feszültségek mellett évtizedeken át aránytalanul nagy megterhelést jelentett a város lakossága számára a megváltakozáshoz szükséges összegek előteremtése. A város fokozódó pénzügyi nehézségeit növelték a nagyon kezdetleges közegészségügyéből fakadó járványok, a középkorias, pontosabban egyértelműen falusias halmaztelepülésből adódó szűk települési keretek, amelyek a XVII. századi állapotokhoz képest két-háromszorosára nőtt lakosság számára egyre elviselhetetlenebbek lettek. Egyáltalán nem véletlen, hogy a XVIII. század végén és a XIX. század elején újabb és újabb tűzvész pusztított a városban, ami később sok belső küzdelem árán többek között néhány racionális intézkedést kényszerített ki, amelyek révén egy városiasabb keret kialakítása több-kevesebb ellentmondással, de megindult. Nehezen talált ellenszert a mezőváros a fokozódó és mind bénítóbbá váló elszegényedéssel szemben is. A XVIII. század új körülményei a társadalmi és a gazdasági ellentmondások újabb sorát vonultatta fel. A futóhomok a csekély terjedelmű szántókat, sőt magát a várost is elöntéssel fenyegette. A veszély annyira fenyegető és közeli volt, hogy még az országgyűlés is ismételten foglalkozott vele.

75 Figyelemre méltó tanulság lehet, hogy a város gazdálkodására annyira jellemzővé és csaknem legendássá vált hatalmas gulyák, a ménesek, a juhnyájak százai révén Kecskemét nem tudott akkumulálni érdemi gazdasági erőforrást, komolyabb tartalékokat, noha évszázadokon át virágzott extenzív állattartása. Elgondolkodtató, hogy a látszólag kedvező helyi tényezők nyújtotta gazdasági gyarapodás miként tűnt el mind a hódoltság, mind a magyarországi feudalizmus közegében. Évtizedeken át családok, háztartások tucatjai, sőt százai rendelkeztek jobbágyfalvakban elképzelhetetlenül nagy állatállománnyal, készpénzzel, szőlővel, malmokkal, pálinkafőzőkkel stb. Ezek a tetemes vagyonok úgy halmozódtak fel, és úgy tűntek el, hogy a mezővárosnak tartósan vajmi kevés jutott belőlük. Alig egy-két tucat, lényegében szerény civis ház épült fel a korabeli nyilvántartások tanúsága szerint is a XVII—XVIII. században. A reformátusok temploma, a Koháryak támogatásával épült piarista templom és rendház, a Nagytemplom kivételével alig 75 Szabó Kálmán: i.m. 5—6. old.