Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - III. rész: 1780

Kézművesség és kereskedelem A kézművesség fejlődésének elemzése során nem hagyhatjuk figyelnem kívül azokat a tevékenységi köröket sem, amelyek nem tartoztak ugyan a céhes keretek közé, de feltétlenül itt kell szólnunk róluk, mivel külön váltak a közvetlen mezőgazdasági tevékenységtől, mégha akkor szorosan kapcsolódtak is, illetve arra alapozódtak is. A malmok működtetése Kecskeméten évszázadok óta a város polgárainak jogkörébe is tartozott. Bár a városi magisztrátus a földesurakkal történt megegyezés és a taxa lefizetése révén jogosult volt az általában földesúri jogkörbe tartozó malmok működtetésére, a legrégibb forrásaink is arra engednek következtetni, hogy a „három városon" belül a cívisek különösebb megszorítások nélkül üzemeltethették szárazmalmaikat, majd később szélmalmaikat is. Semmiképpen sem arról van szó, hogy a város átengedte volna — valamiféle bérletként — ezt a jogot magánszemélyeknek, hisz maga is működtetett malmokat. Erről meggyőzhetnek bennünket a város másodbírájának feljegyzései is: „... a város malmaihoz vettem 300 szál somfát...", „... Bana János a város búza malmát felemelte és igazította...", „A város kása malmára egy küvet faragtatván..." 51 Érthetően a magántulajdonban lévő malmokat gazdasági hasznuknak megfelelő arányban megadóztatták. Az ország legnépesebb mezővárosának élelemmel való folyamatos ellátásához feltétlenül hozzátartozott a megfelelő számú malom, ami a XVIII. század derekáig kizárólag szárazmalmot, lovakkal meghajtott gépezetet jelentett. A század utolsó harmadában itt is megjelenik a technikailag igényesebb, megfelelő szélviszonyok között nagyobb teljesítményre képes szélmalom. Az egyik legkorábbi utalást az 1777. évi június 17-ei városi statútumban találjuk: „József kőműves, szélmolnár által a régi végzés szerint kifizettetvén, onnat elköltözzön . . ." 52 Megfelelő adatok hiányában nehéz eldönteni, hogy a nagyobb teljesítőképességű malmok száma, a szélmalom megjelenése, vagy a gazdasági életben több területen is észlelhető megtorpanás idézte-e elő, hogy a malmok száma is csökkent a század derekához képest. (L. a II. rész XXIV. táblázat, ill. a jelen feldolgozás XXII. táblázat.) E tekintetben aligha tudhatunk igazán meggyőző választ adni. Lényegesen egyértelműbben lehet következtetni arra, milyen arányban oszlottak meg a malmok az egyes vagyoni rétegek között. A század derekán a törpebirtokosok között egyetlen fő rendelkezett egy igen kis teljesítményű malommal. Ezzel szemben 1780-ban 3 törpebirtokosnál vették nyilvántartásba az adókivetők a szárazmalmot. Merőben más 51 Uo. 81. old. 52 IV. 1504. a/2. II. LXV.