Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - III. rész: 1780

M :0 M -A s -0) M HáztarRéteg o g zott ö jősteh rmos ;gmar jvendi irha Összesen tások száma -cd K D CQ :0 Z S nincstelen 723 törpegazda 865 3 126 43 39 1 076 2153 kisgazda 1316 11 236 220 239 2 022 656 középgazda 963 16 114 555 550 2 198 214 nagygazda 1272 157 104 1814 1889 5 236 185 összesen 4416 187 580 2632 2717 10 532 3931 utóbbi kategórián belül nem követjük is az eredeti megosztást, szükségessé válik itt is az állomány egészéről egy áttekintő összesítés. A hámos lovak mind a földmüvelés bizonyos területein időnként pedig a nagyobb távolságokra irányuló személy, és anyagszállításban meghatározóak voltak. Beszerzési áruk és fenntartási költségeik miatt akkor is keveseknek adatott meg, hogy lovat, netalán lovakat tartsanak. Az 1780-as összeírás ezirányú elemzése is azt sejteti, hogy a század első felének csaknem folyamatos és igen mélyreható, sokoldalú fejlődése a Duna —Tisza közi mezővárosokban is valahol a század harmadik harmada táján kifulladt, megtört. Kétségtelen, hogy a mezőgazdaságon belül is a közvetlen emberi fizikai erőn túl az állati energia volt a legfontosabb, nagyságrendben pedig minden bizonnyal az első helyen álló. A mezőgazdasági termelés menynyiségi növekedése is megtorpant e térségben valahol az 1760-as évek végén. Külön is érdemes lenne megvizsgálni, hogy a Homokhátságon az úrbéri rendezés, a helyi nemességgel folytatott harc, az abszolutmonarchia gazdasági kihatású intézkedései és a visszaesés között volt-e okozati összefüggés, illetve milyen volt ez. Bár a népesség növekedésének üteme az 1757—1780 közötti közel negyedszázadon belül nem csökkent, sőt erőteljesen tovább nőtt, a nagyállattartás ezen újabb területén is nemcsak a megtorpanást, hanem a visszaesés nem elhanyagolható mértékét is meg kell állapítanunk. Igaz ugyan, hogy a hámos lovak száma abszolút értelemben valamelyest nőtt, de míg a század közepén minden harmadik, a század vége felé már csak minden negyedik háztartás,