Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - III. rész: 1780

Réteg 0 Tehenek HáztartáRéteg 0 1—2 3—6 száma sok száma összesen nincstelen 03 X) törpegazda 1582 99 1 114 1682 N 03 kisgazda 467 182 6 235 655 OÛ középgazda 126 83 5 114 214 nagygazda 107 75 3 104 185 nincstelen 723 723 IH "CD törpegazda 460 1 1 12 471 "a> CO kisgazda 1 1 1 N középgazda nagygazda C nincstelen 723 723 <D co törpegazda 2042 110 1 126 2153 N 00 kisgazda 467 183 6 236 656 C/) :0 középgazda 126 83 5 114 214 nagygazda 107 75 3 104 185 mindösszesen 3465 451 15 580 3931 zaddal később már csak 10 532, tehát az állomány a korábbinak mindössze 65,3%-ára zsugorodott. Még egyértelműbben érződik a visszaesés ténye, ha a jármos ökröket mindkét számnál figyelmen kívül hagyjuk, amelyek a tenyészállomány alakulását nem tudták befolyásolni. így a 11 378 darabból összetevődő állomány 6116-ra történő apadását tapasztaljuk, amely közel 50 %-os visszaesést jelentett. A nem egészen negyedszázadnyi időszakot figyelembe véve ez a változás önmagában is gazdaság és társadalom formáló folyamat lehetett egy mezővárosban. Érdemes e néhány nagyon fontos megállapítás mellett újabb megfigyeléseket is tennünk. A táblázatok adatsorai azt is érzékeltetik, hogy az egyes vagyoni rétegeket nem egyformán érintette ez a drasztikus visszaesés. A törpegazdák között az egy háztartásra jutó szarvasmarhák átlaga 1,2-ről 0,5-re csökkent ugyan, de az egész állományból való részesedésük 9,8%-ról 10,2%ra emelkedett. Ennek oka az, hogy bár minimálisra csökkent barmos marháik száma, az igásökreiké csak igen kis mértékben. Ez ellensúlyozta részesedé-