Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - III. rész: 1780

A következtetések végeredményei pedig érthetőbbé, kézzelfoghatóbbá teszik az egyes ágazatok rentabilitását, rajtuk keresztül a velük kapcsolatos vagyon rétegképző súlyát is. Ugyancsak 1781-ben, amikor a gabona értékesítésére valószínűleg sor kerülhetett, a fontosabb élő állatok átlagára a következő módon alkuit: egy ló ára 53 magyar forint és 20 dénár, egy ökör 40 ft és 10 dénár, egy tehén 30 ft, 80 dénár, egy juh 204 dénár volt. Ily módon egy-egy gazda gabonatermésből származó bevételét 1,9 ló, 3,35 tehén, 2,6 ökör és 50,6 juh ára ellensúlyozhatta.

39 Ezek az arányok talán érthetőbbé teszik, miért ragaszkodtak ezen a vidéken még ezekben az évtizedekben is a leggazdagabbak a nagyállattartáshoz, illetve a juhászathoz. A szőlőtermesztés a Homokhátságon a XVIII. század végén sem versenyezhetett sem mennyiségben, sem minőségben a történelmi borvidékek kultúrájával. Ennek ellenére ez a tevékenység volt, ezen a vidéken a legjelentősebb belterjes növénytermesztés ezekben az évtizedekben is. Éppen ezért az adóalapok felmérése során megkülönböztetett figyelmet fordítottak rá. A fejlődés folyamatának, a termékmennyiség növekedésének megrajzolását illetően e téren is kellemetlen változást tapasztalunk. A termék mennyisége helyett a szőlő területe lett az adóalap. így nincs módunk arra, hogy pontosan felmérjük, milyen módon alakult a város bortermése a század végére, de ennek ellensúlyaként pontosabb képet kapunk a város határában lévő szőlők nagyságáról. Miként korábban is jeleztük, a szőlő nagyságát annak alapján rögzítették, hány ember tudja egy nap alatt megkapálni. Tehát becslésen alapult, és pontos eredményt ennek alapján sajnos nem lehet kapni, annál inkább, mivel eltérnek a vélemények azt illetően, milyen nagyság értendő egy kapás szőlőn. A termésátlag megállapítása éppen ezért szinte megoldhatatlan feladatot jelent, talán még nehezebb mint a gabona esetében. Sajnos nem rendelkezünk a különféle szőlőterületekre vonatkozó adatsorokkal, nagy volt az évenkénti termésingadozás is.

40 A perceptori számadás tesz utalást az elmért dézsmaborokra.

41 E szerint Kecskeméten 1600,75 akó dézsmabort mértek el a város kocsmáiban. Ez minimálisan 16000 akó termést feltételez, ami 8128 hl. bornak felelhetett meg. Egy háztartásra így kb. 2 hl bortermés jutott 1780-ban. Hangsúlyoznunk kell viszont, hogy ebből az egyetlen és lényegében közvetett adatból nem lenne helyes különösebb következtetéseket levonni. Az 1757-ben adózta39 Uo. 219., 220., 222., 223. old. 40 Wellmann: Magyar mezőgazdaság ... 156. old. 41 IV. 1510. c) Kecskemét város számvevőjének (másodbírájának) iratai, számadáskönyvek, 1780. 73. old.