Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - III. rész: 1780

tésre ugyancsak viszonylag jó termőtalajú Borbás és a török kiűzése során elnéptelenedett Szentkirály volt a legjelentősebb (a kettő együtt 11,8%). Egészében tehát megállapíthatjuk, hogy még a XVIII. század végén is viszonylag szűk területre korlátozódott Kecskemét határában a gabonatermesztés. Ennek megfelelően elég csekély az egy háztartásra jutó átlagos terület is: 4,77 zsák, illetve kataszteri hold. Tehát a város csaknem megye nagyságú határának elenyésző töredéke szolgálta ekkor még rendszeres megművelés révén a növénytermesztést. Ugyancsak figyelemfelkeltő, hogy az adóztatásra nyilvántartásba vett terület 51,4%-a ún. pénzeskert. Ezek nagyobb részét évszázadok során szerezték meg a tulajdonosok, illetve eleik, és polgári magántulajdonként kezelték, ismerték el a város vezetői is. Érdemes feltétlenül utalni arra, hogy azokon a pusztákon, vagy azok többségén, amelyeket a város tartósan bérelt, ha kisebb arányban is, de fellelhető a gabonatermesztés. Ha vizsgálni akarjuk a város társadalmának gazdasági-társadalmi strukturálódásának alakulását, feltétlenül ki kell térnünk a szántóföldeknek az egyes gazdasági-társadalmi rétegeken belüli megoszlására. Bár kétségtelen, hogy ekkor még a szántóföldek birtoklása nem a legjelentősebb rétegképző erő, jelentőségét már ekkor sem lehet lebecsülni. Éppen a pénzeskertek értéke, gazdasági fontossága miatt indokolt, hogy ennek az egyes rétegek közötti megoszlását külön is szemügyre vegyük. (L. II. táblázat.) Az első szembetűnő vonás az, hogy 21 zsellér háztartás 76 zsákos nagyságú szántót pénzeskertként birtokolt, tehát saját, pénzen vásárolt tulajdonuk volt. Ez mindenekelőtt abból a szempontból lényeges, hogy a zsellér—gazda megkülönböztetésnél a pénzeskert nem lehetett meghatározó. Az adatlapok összesítése során valamivel nagyobb összeget kaptunk, mint a korabeliek. A 10 255 zsákos terület igen aránytalanul oszlott meg az egyes rétegek között. A háztartások többségét kitevő (54,8%) törpegazdák a pénzeskerteknek csupán 7,3 %-át birtokolták. Lényegesen kedvezőbb arányban részesültek a kisgazdák. Ők a háztartások 16,7%-át alkották és a pénzeskertek 21,6%-a volt tulajdonukban. Számarányukhoz képest sokkal kedvezőbb helyzetben voltak a középgazdák, akik a háztartások alig több mint huszadát képezve a pénzeskertek egyötödével rendelkeztek. Még feltűnőbb a nagygazdák részesedési aránya, akik a háztartások csupán 4,7%-át jelentették, de ennek az igen fontos ingatlannak már 51 %-át maguknak szerezték meg. Rendkívül erőteljes a pénzeskertekből való részesedés megoszlása az egyes rétegeken belül is. A lakosság több mint négyötöde nem részesült ebből az ingatlanból. A több mint kétezer törpegazdából nem egészen másfél száznak volt pénzeskertje. Igaz, hogy hetvennek viszonylag jelentős nagyságú. Még