Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])
MOLNÁR Attiláné: A paraszti vagyon összetételének alakulása Kecskeméten 1655—1769-ig a végrendeletek alapján
Az adatsorok alapján felfigyelhetünk arra is, hogy mind az abszolút számokat, mind az arányokat illetően is jelentős visszaesés történt az első szakaszhoz viszonyítva. Nem járhatunk messze a valóságtól, ha ezúttal is arra utalunk: a megjavult közbiztonság, a háborúk fenyegetésének távolodása, fokozottabban növelte a biztonságérzetet, és ez is befolyásolhatta az ilyen jellegű hagyományozásnak az igényét, szokását. Minimálisan kevés esetben történt végrendelkezés kulturális cél érdekében. Csak a XVII. század második felében találhatunk rá említésre méltó arányban példát. Ezen alkalmakkor kizárólag az egyes iskolák anyagi gondjain kívántak segíteni. Ki kell emelni, hogy a gazdag parasztság tagjai e célra is elvétve hagytak anyagi javakat. E téren is szembetűnik, hogy a XVIII. században csökkent a végrendelkezők száma. Az okok keresése során majdan figyelembe kell venni, hogy az iskolák ekkor az egyházak kezén voltak, így a rájuk történő hagyatékozás az iskolákat is segítette. A külön történő említés nyilván hangsúlyozni kívánta az összeg felhasználásának területét. Gondolni kell arra is, hogy az iskolák és a szegényebb tanulók támogatásának ekkor több más formája is volt, és ezek révén rendszeresebben tudtak a jobbmódúak támogatást nyújtani. Egészében azt figyelhetjük meg, hogy a végrendelkezési szokások az érintett területeken számottevő változáson mentek át. A nem családtagokra történő végrendelkezés gyakorisága minden területen csökkent. Viszont még a XVII. században sem volt az egyházakra vagy a földesurakra történő hagyaték olyan arányú, hogy a parasztság birtokában levő fontosabb termelőerők csökkenhettek volna. Az esetek döntő többségében kisebb összegű pénzt, egy-egy jószágot, vagy nem túl nagy értékű tárgyat hagytak rájuk örökül. c) Az állattartás alakulása Az alföldi civis városok történetével foglalkozók joggal emelik ki, hogy a nagyállattartás itt évszázadokon át meghatározó volt a termelésben. Ennek súlyát, jelentőségét növelte az, hogy a lábon hajtott marha az egész ország egyik legjelentősebb exportcikke volt évszázadokon át. A marhaállomány éppen ezért a paraszti vagyon talán legfontosabb részét alkotta, hisz az árutermelésbe ennek révén tudtak legkönnyebben bekapcsolódni, az annyira fontos készpénzre ezek értékesítése révén tehettek szert. Az állatállomány alakulásának vizsgálata során ezért került az élre a vágómarhák tenyésztésével foglalkozó rész. (L. V. táblázat.) 24 24. Mivel az állattenyésztéssel foglalkozó táblázatban nincs mód és hely pontosan kifejteni, mit jelölnek az egyes adatsorok, ezt itt rögzítem. Külön-külön minden állat tartásáról táblázatot készítettem. Minden rétegnél azonos sorokat találunk:
