Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - II. rész: 1757

Lényegesen szemléletesebben érzékelteti az egyes vagyoni rétegek kezén levő gazdasági potenciált és az adókból történő részesedést a XXIII. táblázat. Bár a nemesek, akik a háztartások 0,8%-át alkották, az adók 1,6%-át fizették, de a legfontosabb adóalapokból 3-8-szor olyan arányban részesültek, mint számarányuk. Feltűnően magas a ló-, a szarvasmarha- és a juhtenyésztésen, valamint a malmok üzemeltetésén belüli arányuk, pedig kétségtelen, hogy ezek a gazdasági tevékenységek biztosították a legjelentősebb hasznot. A gazdasági-szociális összetételét tekintve nagyon heterogén a gazdaréteg, amely a háztartásokon belül 68%-ot jelentett, a legtöbb termelőeszköz 9095 %-át birtokolta, és az adóknak ennél lényegesen szerényebb arányát vállalták ők is magukra. A legszegényebb rétegek többségét magába foglaló zsellérek és ridegek számarányukhoz képest elenyészően csekély arányban részesedtek a különféle termelési eszközökből, ugyanakkor a közterhek viszonylag nagy hányadának vállalására kényszerültek. Legalább ennyire hasznos lehet a vagyoni rétegek szerinti megoszlás áttekintése. A több száz háztartást kitevő nincstelenek mindössze az iparból és a kereskedelemből részesedtek elenyésző arányban, számokban szinte meg sem határozható anyagi alappal. A háztartások közel felét alkotó törpegazdák az adók közel harmadának a viselésére kárhoztatva minden területen igen nagy hátrányban voltak számarányukhoz képest. Csupán a szőlőtermesztésből és az iparból részesedtek valamivel kedvezőbben. Kockázat nélkül megfogalmazhatjuk, hogy csaknem minden területen a gazdasági élet perifériájára szorultak, és egyáltalán nem valószínű, hogy a náluk összeírt javak minőségileg megközelítették volna a mennyiségi mutatókat. Az ez irányú örökölt hátrányok, az évről-évre rájuk nehezedő aránytalanul magas adóteher csak nagyon kevesek számára tette lehetővé, hogy a nyomorbólszegénységből, azaz e két legalacsonyabb vagyoni rétegből feljebb tudjanak kapaszkodni. Ha nem is minden kisgazda, de többségük minőségileg kedvezőbb helyzetben volt mint szegényebb sorstársaik. Ha néhány területen, mint pl. a nagyállattartásban, a juhtenyésztésben számarányukhoz képest hátrányban is voltak, a gabonatermesztésből számarányukhoz közel állóan részesedtek, a szőlőtermesztésben és a kereskedelemben ennél számottevően magasabb arányban birtokolták a termelési eszközöket. Néhány területen, mindenekelőtt az iparban kiugróan kedvezően részesedtek, de igen magas volt a birtoklási arányuk a malmok, illetve a pálinkafőzés esetében is. (L. XXIV. táblázat.) A középgazdák, akik a háztartások 9,2%-át alkották, a fontosabb termelési eszközökből számarányukhoz viszonyítva általában kétszeres, olykor há-