Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])
IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - II. rész: 1757
Az adófizetők társadalmi-vagyoni megoszlásának áttekintéséhez a XXI. táblázat nyújt segítséget. A városban ekkor nyilvántartásba vett 22 nemes az összes háztartás 0,8%át alkotta. Számuk mindenképpen elenyésző a többi háztartáshoz viszonyítva. Gazdasági súlyuk, a termelőerőkből való részesedésük viszont ennél lényegesen nagyobb. Közöttük is érdemi vagyoni tagozódás észlelhető. Bár kétségtelen, hogy többségük gazdagnak mondható, közel harmadrészük szerény anyagi körülmények között élt. A háztartások több mint kétharmadát a gazdák alkották. A fogalom helyi használata miatt ebbe a kategóriába a szegények jelentős tömege is belefért: a 942 törpegazda, a gazdák 47,6%-a olykor nyomorúságos körülmények között tengette életét, ezek is gyarapították a város szegényeinek széles körét. Az ún. kisgazdák csekély kivételtől eltekintve ebben a társadalmi rétegben találhatók. A közepes és a nagy vagyonnal rendelkezők a néhány nemestől eltekintve ugyancsak köztük vannak. Tekintettel arra, hogy a város nem emelt súlyos korlátokat a bevándorlók avagy jövevények háztulajdon-szerzése elé, az érdemi vagyonnal rendelkező zsellérek időről időre a háztulajdon megszerzése révén a gazdák közé kerülhettek. Nyilván ennek a gyakorlatnak volt az eredménye, hogy általában a zsellérek a gazdák kb. harmadát alkották. 69 Az 1757-es összeírásban a háztartások 27,6%-át képezték. Többségük nem rendelkezett olyan értékkel, amit meg lehetett volna adóztatni, azaz nincstelennek tekinthető. Elenyészően kevesen voltak azok, akik értékeik alapján a kisvagyonúak, a kisgazdák közé sorolhatók. A környező mezővárosokban évszázadokon át külön tartották nyilván azokat a felnőtt férfiakat, akik nem kötöttek házasságot, egyedül éltek. Ezek száma bár nem nagy, 1757-ben is csak 2,8%, de nem hanyagolható el. Többségük az állattartáson belül hasznosította munkaerejét. Ha kizárólag a vagyon nagysága alapján csoportosítjuk Kecskemét háztartásait, az alábbi megoszlást észleljük. A nyilvántartásba vett 2872 háztartás 16%-a nincstelennek, a nyomor szélén vagy nyomorban levőnek tekinthető. A szegénység más-más sávján helyezkedett el a lakosság közel fele: 47%-a. Minden ötödik háztartás olyan anyagi alapokkal rendelkezett, amelyek birtokában viszonylag nyugodtan tekinthetett a holnapjára: a kisbirtokosok a rendkívüli természeti csapásoktól és az esetenkénti rendkívüli állami terhektől eltekintve hosszabb távon is biztosítani tudták maguk és hozzátartozóik 69 Természetesen csak akkor érvényesült ez az arány, ha a helyi terminológia alapján csoportosították a lakosságot. A József kori összeírás során a város lakosainak döntő többsége a zsellérek között található, mivel nem a helyi, hanem a kecskeméti valóságot figyelmen kívül hagyó központi értelmezés alapján jártak el. Thirring Gusztáv dr.: Kecskemét népessége és társadalmi viszonyai II. József korában. Magyar Statisztikai Szemle. 1935. évf., 5. szám, 375. old.
