Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - II. rész: 1757

a földesúri és egyházi szolgáltatásokhoz, mind a város által szedett különféle adókhoz. A kézművesek száma a század elejéhez képest számottevően nagyobb arányban nőtt (440%), mint a városban adózásra nyilvántartásba vett háztartásoké (275%). Ez feltétlenül azt eredményezhette, hogy a mezőváros iparcikkel és különféle szolgáltatásokkal való ellátása a lakosság nagyarányú növekedése ellenére számottevően javult, a társadalmon belül a nem kizárólag mezőgazdasági tevékenységből élők aránya jelentősen nőtt. Eperjessy 1847ből idéz ilyen irányú adatokat. Eszerint 1847-ben a Jászkun kerületben 92 lakosra jutott egy kézműves, Békésben 76, a Hajdú kerületben 79, Csongrád és Pest megyében 36 lakosra jutott egy-egy.

54 Kecskemét 1757-es lélekszámát nem ismerjük pontosan, kb. 15 ezer fő lakhatott itt. Ennek alapján már nyolcvan évvel korábban kb. 61 lakosra jutott egy-egy kézműves, ami az akkori országos átlagnak feltétlenül megfelelhetett.

55 Számottevően gyarapodott a mesterségek száma is a fél évszázad során. 1707-ben csak 13-féle mesterség volt fellelhető az összeírásban, 1757-ben már 32. Egyedül a chirurgus nem tűnt fel az újabb conscriptióban. Valószínű, hogy a borbélyok megújított céhszabályzata és a mesterek vizsgája után ezt a munkát a borbélyok is elláthatták.

56 A 32 mesterségen belül a mesterek száma a mezővárosi lakosság szükségleteinek megfelelően igen nagy szélsőségeket jelez. (L. XV. táblázat.) Több szakma csak egy-egy mesterrel van képviselve (ács, fésűs, gyolcsos, kásamolnár, kerékgyártó stb.). Ugyanakkor néhány mesterséget jelentős számban űztek. A legnépesebb céh a csizmadiáké volt, tagjai az összes iparos 18,2%-át alkották. Lényegesen kevesebben, de sorrndben legnagyobb számban a takácsok (9,9%) és a szabók voltak (8,7%). A népesebb szakmák között találjuk még a szűcsöket, a szappanosokat, a fafaragókat, a gombkötőket és a kovácsokat. A mesterségek szakmai csoportosítása nem könnyű és nem kockázatmentes. A korabeli gyakorlat alapján a borbély a hajvágás és borotválás mellett érvágással, foghúzással, kisebb sebészi munkával stb. is foglalkozott, és ilyen minőségben egészségügyi teendőket is látott el. A molnár sem kizárólag a gabonaőrlésre korlátozta tevékenységét, hanem a malmok tervezésében és készítésében is igen aktív szerepet kapott. Éppen ezért a szakmák csoportosí54 Uo. 40. old. 55 Talán nem is igazán szerencsés a személyek és az iparosok arányba állítása, hisz az iparosoknál jelentős számban dolgoztak legények is, továbbá nem elhanyagolható számban voltak kontárok is. Az önálló iparosok és háztartások aránya minden bizonnyal érzékletesebb. Ennek alapján Kecskeméten minden 12 háztartásra jutott 1757-ben egy kézműves. 56 Szabó László: i.m. 15—16. old.