Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - II. rész: 1757

vesszük, hogy a szomszédos Nagykőrösön 1689-ben a sok menekült család figyelembevételével is minden 3,7 háztartásra jutott egy-egy kaptár méh.

46 Valószínűnek tarthatjuk, hogy a mézzel szembeni helyi igényeket a környező kisebb településekről fedezhették. A méhcsaládok megoszlása az egyes vagyoni rétegeken belül feltűnően arányos a legtöbb adóalaphoz képest. A szegénynek minősülő törpegazdák tulajdonában volt a kaptárak 18,1 %-a, míg a kisgazdák meglepően nagy arányban részesedtek: 46,1 %-ban birtokolták azt. Az a tény, hogy a közepes nagyságú vagyonnal rendelkezők csak 19,7%-ban, a leggazdagabbak pedig csupán 16,1 %-ban birtokolták ezeket a haszonállatokat, érzékelteti, hogy a méhészet, ez az ősi foglalatosság távolról sem tartozott ekkor a jelentősebb jövedelemképző tevékenységek közé Kecskeméten. 46 Iványosi: Nagykőrös népe . . . XVII. sz. táblázat