Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - II. rész: 1757

A fentiek alapján néhány figyelemre méltó tájékozódási pontot, adatot kaptunk kézbe. Ha azonosnak vesszük a tizedet az ötven év előttivel, azt látjuk, hogya VIII. tizedben a korábbi 48 fejőstehénnel szemben 83-at írtak össze. Ez közel kétszeres számbeli növekedésnek felel meg. Ez a gyarapodás rögtön nem sugallja az egyenletes fejlődést, ha hozzátesszük, hogy ugyanitt az adófizetők száma kb. négyszeresére emelkedett ezen időszakon belül. Újabb sajátosságok tűnnek elő, ha a fejőstehenek egyes társadalmi rétegek közötti megoszlását ellenőrizzük. A tized háztartásainak pontosan felét kitevő törpegazdák közül kb. minden tizediknek volt tehene, igaz, csaknem kivétel nélkül egy-egy db, de így is a fejőstehenek állományának több mint negyedrésze volt az övék. A kisgazdák a tized háztartásainak 18%-át alkották. Minden harmadiknak volt tehene, és így az állomány több mint harmadával rendelkeztek, tehát számarányukhoz képest igen kedvező volt számukra a megoszlás. A háztartások 9,3%-át kitevő középgazdák közül minden másodiknak volt tehene, többségüknek kettő vagy több. Ez a réteg is az állomány kb. harmadát hasznosította, tehát számarányukhoz képest igen kedvező arányban részesedtek. Talán a legmeglepőbb a nagygazdák jószágállományának az összetétele. A tized háztartásainak 9,6%-át képező rétegen belül csak minden hatodik gazdánál rögzített az összeíró fejőstehenet, és kivétel nélkül csak egyet-egyet. így csaknem pontosan számarányuknak megfelelően részesültek ebből a haszonállatból. Tekintettel arra, hogy a VIII. tizedre vonatkozó adatokat kétségbe nem vonható tényként kell kezelnünk, legalábbis a városnak erre a szegletére vonatkozóan megfogalmazhatjuk azt a sajátosságot, hogy a XVIII. század derekán a fejőstehenek tartása és a paraszti vagyon nagysága között nem állott fenn egyenes arány. Az esetek igen nagy hányadában még a saját tejes tejtermékszükséglet fedezésére sem törekedtek a jobbmódúak. Az egyértelműen gazdag Balog Pálnál az adóösszeírók többek között 79 barmos marhát, 10 ökröt, 3 kocsis lovat találtak, de fejőstehenet nem. Igaz viszont, hogy 321 juhot tartott.

32 A dúsgazdag Kis Józsefnél az összeíró 80 barmot (gulyán élő szarvasmarhát), 14 ökröt, 3 hámos lovat, 39 ménesben lévő lovat és csak egyetlen fejőstehenet vett nyilvántartásba.

33 Itt is szükséges megemlíteni, hogy juhainak száma 537 volt. Ha ezen példákkal szembeállítjuk Sebők János közepes vagyonú gazdát, akinél 4 fejőstehenet és 15 barmos marhát találtak, de juhot egyet sem, a látszólagos ellentmondás azonnal feloldódik.

34 A fejősteheneknek a többi adóalaphoz képest viszonylag alacsony száma, a szegényebb rétegek számára aránylag kedvező megoszlása azért állhatott 32 1757. évi összeírás, VIII. tized, 57. sorszám alatt. 33 Uo. 128. 34 Uo. 121.