Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - II. rész: 1757

III. Állattartás A XVIII. század első felében döntő változások következtek be a kecskeméti gazdák állattartásának feltételeiben. A szabadságharcot követő évtizedek minden bizonnyal a hódoltság korának optimumát hozták e téren. A nagyál­lattartás számára nélkülözhetetlen hatalmas kiterjedésű legelők olyan mére­tekben állottak rendelkezésre, mint korábban talán sohasem. 29 A döntően megváltozott közbiztonság, amely persze még ekkor is sok váratlan esemény­nyel szolgált gazdának, pásztornak egyaránt, a még mindig jelentős külföldi, továbbá a bővülő belső piac olyan konjunktúrát teremtett még egyszer és utoljára a rideg állattartás számára, amely lehetővé tette, hogy másfél évtized után kiheverjék az állatállomány katasztrofális pusztulását, majd biztosította a további gyarapodás lehetőségeit is. Az Alföld kellős közepén kialakult vákuum érthetően vonzotta a hazai és a külföldi letelepülőket. Bár az új falvak és mezővárosok települése, majd a Jászkunság redemptiója viharfel­hőkként jelentkeztek a rideg állattartás egén, a negyvenes évek háborús konjunktúrája ellensúlyozhatta a pusztákért folytatott éleződő harc nyomá­ban járó feszültségeket. Az 1757-es összeírás minden bizonnyal ezen állattar­tás delelőjét, illetve visszaszorulásának, hanyatlásának kezdetét rögzíthette. A fokozatos háttérbeszorulás ellenére egészen a XX. századig fellelhető Kecskemét határában ez a tenyésztési forma. A hangsúlyok áttolódását részben az adóösszeírások rovatainak sorrendje is érzékeltetheti. Nem lehet véletlen, hogy a személyek számának nyilvántar­tásba vétele után azonnal a jármos ökrök és a kocsis lovak következnek. Az igavonók gazdasági hasznosságának növekedését még egyértelműbben érzé­keltetik az adókulcsok. 1760-ban hat jármos ökör vagy hat igásló alkotott egy dicát, utánuk három rénes forint adót kellett fizetni. Ugyanekkora adót két ház, 100 véka búza, 30 szarvasmarha vagy egy mesterség űzése után kellett fizetni. Ha nem is állíthatjuk, hogy ezek az adókulcsok pontos arány­ban álltak a felsoroltak értékével vagy az utánuk járó haszonnal, kétségtelen, hogy a korabeli értékrendhez valamelyest feltétlenül igazodtak. A jármos ökrök számának megállapítása mindkét összeírás alapján köny­nyű feladat. így a változások felrajzolása vagy legalábbis illusztrálása nem jelenthet komoly gondot. (L. VI. táblázat.) Ötven év alatt az állomány 1118-ról 4760-ra, azaz több mint négyszeresére nőtt. A növénytermesztés során érzékeltetett növekedés ezt a gyarapodást minden tekintetben érthető­vé teszi. Ha mindehhez még hozzátesszük, hogy a városban kialakult jelentős építkezés, a környező települések között egyre számottevőbb az árucsere, 29 Hornyik: Kecskemét város gazdaságtörténete . ..

Next

/
Thumbnails
Contents