Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - II. rész: 1757

fontosságot, mint az előző két gabonaféleségnek. Annyira azonban jelentősnek látták, hogy együttesen az adóztatásnál feltétlenül figyelembe vegyék. (Ld. III. táblázat.) Tekintettel arra, hogy 1707-ben minden bizonnyal csak a zab termését rögzítették, összehasonlításra, a mennyiségi változás rögzítésére nincs lehetőség. Azt viszont egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a három növény termesztése feltétlenül jelentős volt a város gazdálkodásán belül. Az együttes termés nagysága (14 535 hl) közel akkora volt, mint a búzáé (16 910 hl), pontosabban annak 86%-a. Ez minden különösebb magyarázkodás nélkül is érthető. A zab termesztését mindenekelőtt a jelentős lóállomány indokolta. Nem szólva arról, hogy a gyengébb termőképességű homokos talajokon a zab megbízhatóbb termést hoz, mint az árpa. A köles nagyarányú termesztése ezekben a századokban részben ugyancsak a nagy kiterjedésű, gyengébb minőségű talajjal, részben pedig azzal magyarázható, hogy a burgonya elterjedéséig egyik alapvető tömegélelmezési cikk volt. A fentiek érthetővé teszik, hogy ezen terményeket nem kevésbé széles körben termelték, mint az árpát. Különbségek inkább csak a belső arányokban lelhetők fel. A nagyobb mennyiséget előállító gazdaságok száma itt jóval nagyobb, mint az árpa esetében. A különösen nagy termést betakarítok száma az árpánál mindössze kettő, itt tizenegy. Joggal gondolhatunk arra, hogy ezek a növények, illetve ezek közül egy-egy közvetlenül is árualapot képezhetett, könnyen értékesíthették a helyi piacon is. A fentiekből már részben következik, hogy à nagyszámú törpebirtokos minimális mennyiséget termelt (2,4%), minden bizonnyal köles lehetett ez. A kis- és középgazdák részesedése is szerényebb ezekből a terményekből, 15,8, illetve 21,4%, kiemelkedően magas volt viszont a nagygazdák vermeibe jutó mennyiség: 60%. Merőben eltérő arányok érvényesülhetnek ezúttal is a bortermelésben. Nem valószínű, hogy a minőségi szőlőtermesztés és borkezelés terén történtek volna érdemi változások. Az viszont kétségtelen, a bortermelést ösztönző körülmények annyiban módosultak, hogy a mennyiségi igény tovább növekedett. A közbiztonság fokozatos javulása a termelési kedvet növelte, a rossz ivóvíz, a borfogyasztással kapcsolatos helyi szokások, a lakosság számának növekedése, mind-mind a piac felvevőképességét fokozta. Változatlanul a szőlőtermesztés volt az egyik legszélesebb körben elterjedt termelői tevékenység a városban. (Ld. IV. táblázat.) Az adóztatásra érdemes bort termelők száma ötven év alatt 529-ről 1725-re nőtt! Ez a növekedési ütem (326%) számottevően felülmúlja még a búzatermesztését is. Ennél is figyelemre méltóbb a megtermelt bor mennyiségének gyarapodása: 4675 akóról 20 442-re emelkedett, ami több mint négyszeres növekedés. Ez még akkor is nagyon figyelemreméltó, ha tekintettel vagyunk arra, hogy az előző