Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])
IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - Egy mezőváros társadalmi és gazdasági tagolódása a XVIII. századi adóösszeírások tükrében - I. rész: 1707
VI. Összegzés Az 1707-es összeírás több szempontból is az egyik igen jelentős forrás Kecskemét gazdasági és társadalmi fejlődésének megrajzolásához. Egy korszakváltás határán keletkezett összegzés lehetőséget nyújt a korábbi időszak bizonyos elemeinek, sajátosságainak megismeréséhez, főként pedig lehetőséget nyújt ahhoz, hogy a szabadságharcot követő fejlődés kiindulási alapjait pontosabban láthassuk. A korabeli források a törökellenes harcok és a szabadságharc időszakának szenvedéseit és a pusztulás menetét bőségesen dokumentálják. Ezek az évtizedek valóban töredékére apasztották ennek a cívisvárosnak a vagyonát, gazdasági lehetőségeit. A katasztrófák leírása mellett ritkán nyílott lehetőség arra, hogy tárgyilagosan felvázolják, milyen gazdasági, társadalmi és kulturális erők rögződtek meg az alföldi mezővárosban. Ezek reális ismerete nélkül nem lehet igazán megnyugtató módon felvázolni és főleg indokolni a következő évtizedek minden tekintetben nagyon jelentős gyarapodását, fejlődését. A hasonló források feldolgozása teszi lehetővé, hogy a gazdasági élet, a későbbi fejlődés előfeltételeinek számszerű felrajzolása is megtörténhessék. Ezek birtokában nyílik lehetőség arra, hogy más városokkal, tájegységekkel való összehasonlításra mód nyíljék. Nagykőrös és Kecskemét nagyobbrészt hasonló és néhány területen eltérő gazdálkodására így lehetett meggyőző adatokat találni. Csak akkor érzékelhetjük igazán a török kiűzését és a szabadságharcot követő újrakezdés mérhetetlen nehézségeit, a még szomszédos tájegységek között is meglévő erős eltérést, ha látjuk, hogy egész Békés megyében 1715ben 322 jobbágyot és 22 zsellért írtak össze, miközben Kecskeméten 1707-ben 663-an kerültek be a megye számára készült összesítőbe. A nyomor és a pusztulás mélypontján álló Kecskemét jószágállományát csak akkor tudjuk igazán jelentőségének megfelelően értékelni, ha figyelembe vesszük, hogy Békés megyében még 1725-ben is a már 1042 család birtokában 1163 igásökör volt, míg Kecskeméten 1707-ben 663 háztartáshoz 1118 tartozott. Ott az igáslovak száma 706 volt, míg itt 880-at írtak össze. 71 Csak a mennyiségi nagyságrendek pontos ismeretében érzékelhetjük, miért tartott igényt kuruc és labanc egyaránt a Duna—Tisza közére, bár az stratégiailag periférikus maradt. 71 Ember Győző: Az újratelepülő Békés megye első összeírásai 1715—1730. Békéscsaba, 1977. 12. és 46. old.
