Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - Egy mezőváros társadalmi és gazdasági tagolódása a XVIII. századi adóösszeírások tükrében - I. rész: 1707

ról mint adóalapról tesznek említést. Ez az adóalap az ún. vadszám, vagy marhaszám, amely után meghatározott nagyságú, külön formában nyilvántartott adót kellett fizetni. Általában egy ló, egy szarvasmarha, öt juh képezett egy vadszámot.

39 Valamelyest zavarja az állatállományról alkotható képet az, hogy egy malom 10 vadszámot jelentett, sőt 5 tallér készpénz is egy vadszám után járó adóval volt megterhelve. így ezek torzítják az amúgy is túlzottan summázott adatokat. (L. V. sz. táblázat.) Ha nem is követhetjük az egyes állatféleségek számának alakulását, a városban fellelhető gazdák állatállományának és a megadóztatható készpénzvagyonuk együttes változására feltétlenül következtethetünk. Egy-egy gazda jószágaira, annak összetételére a csekély számban fennmaradt végrendeletek alapján és néhány szórványadatból következtethetünk. Pl. Kozma Mihály bár távolról sem minősült gazdag cívisnek Kecskeméten, mégis 1680-ban végrendeletében egyéb kisebb értékek mellett 428 tallér készpénzen túl 36 marha, 16 ló és 118 juh van felsorolva.

40 Deák Pálnak, Kalocsa Jánosnak és több más cívisnek önálló ménese, gulyája volt, nemritkán egész pusztákat béreltek egyenként, vagy összefogva.

41 Hasznos lehet számunkra a későbbi elemzések során az 1689-es adókönyvben rögzített adatsor, amely többek között a lovak és szarvasmarhák számát is rögzítette.

42 Azonban ez sem ad olyan összesített képet, mint az 1707-es összeírás, amely csak az állatállományról nyolcféle bontásban nyújt pontos adatokat. Ez a viszonylag részletes felvetés sem tér ki a méhekre és a szárnyasokra, melyek a korabeli gazdálkodásnak igen fontos elemeit jelentették. A szilaj állattartáson belül is a legfontosabb haszonállat a szarvasmarha volt. A város lakossága ezek tenyésztése és javarészt külföldi értékesítése révén jutott ahhoz a jelentős pénzösszeghez, melynek birtokában fedezni tudta a kettős adóztatáson túl a földesúri és az egyházi szolgáltatásokat. A háborús évtizedek a gulyákban őrzött állomány számát alaposan megapasztották. Csak az 1707-es rác támadás során 899 ökröt (nem feltétlenül igás ökröket) és 300 marhát hajtottak el.

43 Egyáltalán nem véletlen, hogy az adatfelvétel során a személyekre vonatkozó tételek után első helyen az ökrökre vonatkozó számok találhatók. 39 Bővebben: Iványosi: Három katonai összeírás... 297. old. 40 IV. 1504. v) Végrendeletek. 41 Koháry István, a város leghatalmasabb földesura statútumban kísérelt meg rendet teremteni „Hogy minekutánna Kecskemeth varassá lakosi között egy részrül azon városban lakozó marhásab és értékesebb emberek, nevezet szerint Deák Pál és Kalotsa János között. Más részrül az alatsonyabb személyek, signanter Csaba Mihály, Szana Pál, Markó Ferenc..." vita támadt néhány puszta bérletével kapcsolatosan. IV. 1504. d) Földesúri rendeletek. Az idézett statútum Füleken kelt 1677. február 25-én. 42 Bálintné Mikes Katalin: Kecskemét Város Tanácsa a XV—XIX. században. In: Bács-Kiskun megye múltjából II. Kecskemét, 1979. 11—12. old. Maga Bálintné is kiemeli, hogy az összeírás nem teljes, adatai ily módon csak tájékoztató jellegűek. 43 Hornyik: i. m. IV. 187. old.