Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - Egy mezőváros társadalmi és gazdasági tagolódása a XVIII. századi adóösszeírások tükrében - I. rész: 1707

i -cd o © N 7 Összesen Réteg M -O N © 3 < pozsonyi mérő nincstelen (Al <L> d törpegazda 1 — 1 — — — 6 c <u kisgazda 2 — 1 í — — 21 közepes gazda 3 — — 3 — — 114 nagygazda 5 — — — í 4 742 nincstelen 27 27 -q törpegazda 236 200 29 7 — — 305 N kisgazda 177 21 27 129 — — 2705 közepes gazda 102 1 4 94 3 — 3375 nagygazda 26 — — 3 13 10 2727 nincstelen 19 19 törpegazda 56 46 5 5 — — 114 13 SO kisgazda 8 1 2 5 — — 111 N közepes gazda 1 — — 1 — — 36 nagygazda — c nincstelen 46 46 (D t/5 <L> törpegazda 293 246 35 12 — — 425 N kisgazda 187 22 30 135 — — 2837 közepes gazda 106 1 4 98 3 — 3525 nagygazda 31 — — 3 14 14 3469 mindösszesen 663 315 69 248 17 14 10256 mint az árpatermelőké. A viszonylag kis mennyiség (1-10 pozsonyi mérő) után adózók száma viszont még valamivel magasabb, mint az árpa esetében. Az tény, hogy 11—50 pozsonyi mérő zabot jóval kevesebben termeltek (25,3%), mint árpát (31,5%), illetve búzát (37,4%). Az 51—100 pozsonyi mérő után adózók száma és aránya még feltűnőbben kisebb. A 100 pozsonyi mérőnél nagyobb termést betakarítok között pedig nagyságrendi különbségek lelhetők fel. Tetemes mennyiségű búzát 14, árpát csak 6, zabot pedig csak egyetlen gazda termelt. Ezek a számok részben azt érzékeltetik, hogy a kisebb gazdaságok is igyekeztek a takarmánygabona-szükségletüket megtermelni, azaz lehetőleg az önellátást minél több területen biztosítani. Másrészt jelezhetik ezek a