Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])
IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - Egy mezőváros társadalmi és gazdasági tagolódása a XVIII. századi adóösszeírások tükrében - I. rész: 1707
támaszt adnak a város adózó polgársága számának becsléséhez, hanem feloldják a megyei összesítők és a helyi nyilvántartások közötti igen nagy eltéréseket is. Tekintettel arra hogy az ún. jövevények más földesurak jobbágyai voltak, az itteni tartózkodásukat átmenetinek szánták a porciókivetés során ezekre a megye nem építhetett, saját nyilvántartásaikból ezek hiányoztak. Mivel ezekben az évtizedekben az önkény az adókivetés terén is érződött részben az adó nagyságának, részben beszedési gyakoriságának meghatározásánál, pontosan kialakult gyakorlatról nem beszélhetünk. Ennek következménye, hogy a pótlólagos összeírás sem volt ritka. Kecskeméten 1704-ben egy ilyen lajstrom a cigányok, a rácok, az oláhok, a görögök, a „találmány gazdák és zsellérek", valamint a puskások nevét tartalmazza. 7 Ezeket a rendkívül mozgékony társadalmi csoportokat érthetően nem találjuk meg a megyei nyilvántartásokban. Számba kell azt is vennünk, hogy az elemzés alapjául szolgáló összeírás figyelmen kívül hagyta az érdemi adóalappal nem rendelkezőket, akik között érthetően a jövevények lehettek túlsúlyban. A városi lajstromokban fellelhető adózók száma és a megyei összeírásban szereplők száma szükségszerűen eltért egymástól azért is, hisz merőben más alapokból kiindulva készültek a felvetések. A városi összeírások kiterjedtek minden munkaképes személlyel rendelkező családra, háztartásra mivel ezekre a szolgák kivételével, személyi adót vetettek ki. A nemesi megye számára készített összeírásban igen csekély a nincstelen: 46 fő. De még ezek közül is 27 nincstelen gazdának minősült, tehát házzal feltétlenül rendelkezett, és csak 19 olyan zsellér került be az összeírásba, akiknél személyükön kívül érdemi adóalapot nem tudtak megállapítani. A friss háborús károk ezt a számot valószínűsítik, hisz minden bizonnyal a rácok pusztítása előtt ezek rendelkeztek állatokkal. Bár a civis város nem táplált ellenséges érzelmeket az idegenekkel, az ide menekülőkkel szemben, a közbiztonság valamilyen szinten történő megőrzése egyfajta belső stabilitás kiépítését megkövetelte. Ilyen szellemben fogalmazták az 1678-as városi statútumot is: „Ha Kecskemétre valamely ember házához vidékrül valamely személy vagy házas ember, akar özvegy asszony, akármely személy legyen az, bejön, minden ember tartozzék a zsellértől jó végire menni: honnét jött, miért jött, ki helyébül; honnét az hol azelőtt lakott, és az itt való bírónak hírt adjon felőle; senki bíró híre nélkül olyat be ne fogadjon, a ki városunknak botránkozására, kárára lenne, mert valaki ezen kívül cselekszik, az ki más helyről czégéres vétke miatt kiűzetett és kicsapatott, az olyan gazdát mind zsellérestül a városból kicsapatunk és az olyannak 7 IV. 1508. c/1704.
