Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

MOLNÁR Attiláné: A paraszti vagyon összetételének alakulása Kecskeméten 1655—1769-ig a végrendeletek alapján

4. A két adatféleség lehetővé teszi az ingatlanok és az állattartásban megtestesülő vagyon arányainak rögzítését, az egyes szakaszokon, illetve vagyoni rétegeken belül jelentkező változások feltüntetését. 5. Milyen súlyt képviselt a vagyonon belül a készpénz? Milyen méretű volt a pénz forgalmazása, milyen gyakori volt a kölcsönzés, volt-e uzsora, volt-e az egyes rétegeken belül érdemi eladósodás, jelentkezett-e e téren jelentős felhalmozás? 6. Milyen fontosabb termékekről végrendelkeztek az egyes társadalmi rétegek? Tekintettel arra, hogy a statisztikai átlagok a speciális bontások mellőzése esetén a társadalom egészéről túlzottan sommás jelzéseket adnak, meg kellett kísérelnem, hogy a közismerten erősen strukturálódott civis társadalom fontosabb vagyoni rétegeinek hagyatékát külön-külön vizsgáljam. A feldolgozás során minden végrendelkezőnél kiszámítottam, hogy a testamentumban jelzett ingatlan és az ingóság értéke korabeli pénzben kifejezve mekkora lehetett. Tekintettel arra, hogy a Kecskeméten forgalomban levő áruk értçkét 1790-ig jól ismerjük, szinte „napi áron" lehetett rögzíteni az ingó vagyon értékét. Az ingatlanokra vonatkozóan jóval kevesebb adat áll rendelkezésünkre, így ha a kérdéses évből nem volt adatunk, a hozzá legközelebbi év adatát vettem figyelembe. Tekintettel arra, hogy az idézett feldolgozás közel 600 áru értékváltozását rögzíti, egyetlen esetben sem fordult elő, hogy valamely jelentős tárgy, állat vagy ingatlan értékét figyelmen kívül kellett volna hagynom. Az értéket minden esetben dénárban határoztam meg. Ezt az tette indokolttá, hogy a korabeliek is az esetek többségében a 100 dénár értékű magyar forintot, a közismert számítási pénzt alkalmazták. Igaz, hogy 1711-ig igen sok pénzféleség volt fellelhető a végrendeletekben is, de ezek értékét dénárra átszámítani nem jelentett gondot. A XVIII. század későbbi évtizedeiben a pénzviszonyok lényegesen rendezettebbekké váltak, s így az átszámítás még kevesebb bajjal járt. Az egyes ingó és ingatlan vagyon értékének összegzése révén (természetesen az esetleges adósságokat az összegből levonva) megkaptam a testamentumban foglaltak tényleges értékét. Részben ezek az adatok, részben az ingóságok és az ingatlanok számára utaló adatok képezték a későbbi elemzés tárgyát. Az egyes hagyatékok értéke igen nagy szélsőségek között mozog. A néhány (magyar) forinttól a több ezer forint értékig terjedtek az egyes örökségek. Ezek a végletek nyilvánvalóan érzékeltetik azt az erőteljes társadalmi rétegződést, amelyre már korábban utaltam. Ezért vált szükségessé, hogy a hagyaték nagyságrendje alapján a végrendelkezőket csoportokba osszam, vagyonukat külön-külön elemezzem. Sajnos, egyáltalán nem könnyű olyan normákat találni, amelyek birtokában a csoportosítást egzakt módon el lehet