Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790

emelkedés az esetek többségében a század első harmadában még tovább folytatódott. Ettől az időponttól viszont a nominálbérek stabilizálódtak, csaknem ugyanazon a szinten rögzültek. Az egyházak alkalmazottainak bérére vonatkozó adatok megerősítik a városi alkalmazottakkal kapcsolatosan megfogalmazott állítást, mégha egyik-másik esetében bizonyos hullámzás érvényesül is. (L. XXV—XXVI. táblázat.) Lényegesen áttekinthetőbbé válik a kép, ha a legjobban dokumentálható adatsorokat kiemeljük és az 1730-as évet 100-nak véve a bérek összegét ehhez viszonyítjuk. A 15 városi alkalmazott között ott találjuk a vezető tisztségviselőket, a kiemelkedően és kevésbé jól fizetett alkalmazottakat, a mestereket, a rendfenntartás embereit, cselédeket és a cselédek szintjén álló egyéb alkalmazottakat. (L. a XXVII. táblázat.) Kétségtelen, hogy mindegyik fizetésének alakulásában fellelhető bizonyos fokú ingadozás, csekély kivételtől eltekintve emelkedés. Nem kerülheti el a figyelmünket, hogy az igazán szembetűnő tartós bércsökkenés a főbírónál és az első nótáriusnál történt. Ennek okát egyértelműen a központi irányítás érvényesülésében kell keresnünk. Ennél is feltűnőbb, milyen hosszú időszakra és mennyire kiegyensúlyozott a bérek alakulása az esetek döntő többségében. A város életének irányítói közül a másodbíró, az adószedő, a szolgáltatást végzők és az iparosok közül a csapláros; a közbiztonságot szolgálók közül a hadnagyok, a polgárok, a toronyőr és a tömlőctartó; a mezőgazdsági cselédekhez közelállók közül a csőszök konvenciója mutat legkevesebb változást. V A városi alkalmazottaknál tett megfigyelést ezúttal is érdemes szembesíteni az egyházi alkalmazottak salláriumával. Náluk csak a konvenciók, illetve a salláriumok pénzben meghatározott részének alakulását vesszük figyelembe. Kétségtelen, hogy a vizsgált terület szűkülése, eltérő jellege miatt bizonyos kétségek merülhetnek fel a következtetések megalapozottságát illetően, mégis célszerű ezt az eljárást alkalmazni. Természetesen elvégezhettük volna a városi alkalmazottaknál is a kétféle összehasonlítást, de így remélhetőleg számottevő helyet takaríthatunk meg. A naturáliák figyelmen kívül hagyása mellett azért célszerű a folyamat áttekintése, mivel a mezőgazdasági eredetű termékek, főként a konvenciók igen komoly hányadát képező búza ára különféle tényezők hatására évről-évre változott, és ezeknek a piaci árát bevonva a konvenció végleges évi értékébe szükségszerűen bizonyos hullámzást észlelünk, mégha mind a pénzbeli, mind a természetbeni juttatás nagysága változatlan maradt is. (L. a XXVIII—XIX. sz. táblázat.) A református egyház alkalmazottjainál azért nem követtük az 1740-et követő időszakban a bérek alakulását, mivel a naturáliák csaknem teljes mellőzésével pénzbe rögzítették a járandóságokat, és ezek értéke a XXV. táblázaton fellelhető.