Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790

de azt feltétlenül megfigyelhetjük, hogy a viszonylag alacsony összegű bérek esetében magas a ruházatra jutó arány. A harmadik csoportba azokat sorolhatjuk, akik a ruházat mellett élelmet vagy egyéb naturáliát is kaptak. A ruházattal kapcsolatosan azt figyelhetjük meg, hogy azt a korábbi évtizedben kivétel nélkül mindenki igénybe vette. Ez nyilvánvalóan összefüggésben lehetett a helyi céhes ipar szűk körű lehetőségeivel. Az élelmet viszont csak a konvenciósok kb. harmada kötötte ki maga számára, ami abból adódhatott, hogy részben a foglalkozás nem tette indokolttá ennek biztosítását (a szakácsnők, a sajtos asszony esetében), részben maguk is foglalkozhattak élelem termelésével. A bér egészéhez viszonyított arány ez esetben is igen eltérő. A nótáriusnál minimális: 2,6%, míg több esetben 50% körüli is lehet ez. Az összes többitől különbözik a nyájjuhász konvenciója, amit éppen ezért a negyedik csoportba kellett vennünk. Esetében az élelem, a ruhán kívül az egyéb naturália alkotta a bér fennmaradó részét. Ők rendszerint bárányban kapták bérüket, és ezeket a gazdáéval közösen legeltetve nevelték fel. A naturáliáknak a konvención belüli hányadára vonatkozóan azt fogalmazhatjuk meg, hogy a XVII. század végén és a XVIII. század első negyedében néhány munkakörtől eltekintve arányuk magas volt. Az esetek döntő többségében a 40-50% körül mozgott. A konvenció nagyobb hányadát viszont csak néhány foglalkozásnál, a tizedkocsisok, a nyájjuhász és fejősbojtár esetében képezte. A fentieken kívül azt is teljes egyértelműséggel állíthatjuk, hogy a század első harmadát követően a készpénzfizetés egyre szélesebb körűvé vált, sőt az esetek aránytalanul nagy részében csaknem kizárólagos lett. Nem lenne teljes az így felidézett kép, ha az egyházi alkalmazásban állók bérének megoszlását nem vennénk figyelembe. (L. a XIX. sz. táblázat.) Sajnos, ez esetben sem tudtunk kizárólag 1725-ből való adatokat összegyűjteni. A római katolikusokra vonatkozó feljegyzések 1730-ból valók, de tekintettel a kiegyensúlyozott gazdasági és politikai körülményekre, ez az eltérés az elemzést nem zavarhatja. Ezúttal még erőteljesebben fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a belső arányok megoszlása az előző évtizedek gyakorlatát érzékelteti. A római katolikusok esetében szinte kivétel nélkül rögzítették a naturáliák felsorolása alkalmával, hogy helyette meghatározott összegű pénzt fizettek. Ez alól csak a búza és a mészárszékből elhordott hús volt a kivétel. A reformátusoknál is az esetek nagyobb részében pénzben is rögzítették a különféle fűszerek, ruházati cikkek stb. értékét, de nem utaltak félreérthetetlenül arra, hogy valójában készpénzben fizették-e ki a konvencióban foglaltakat. Mindenesetre a táblázat révén jól érzékelhető, milyen szokások uralkodtak a század első