Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790

Itt ugyan, ha az elébbenit a mostanival egyben vetjük, elucescal, hogy az mostani 39 f. 60 d-el megyén többre, hogy sem az előbbeni volt."

63 Az idézet egyrészt azt dokumentálja, hogy a tisztségviselők korábban is igen komoly anyagi ellenszolgáltatást kaptak munkájukért, másrészt azt, hogy az előző évtizedekben a naturáliák egész sorát vették igénybe. A kétségtelen racionalizálási szándék mellett feltétlenül meg kell említenünk, hogy a pénzgazdálkodás egyértelműbbé válása és az eltérő igények jelentkezése egyaránt a készpénzbeli juttatást, a fizetést tették a tisztségviselők számára kívánatosabbá. (L. XVIII. táblázatot.) A választott terminusban a béreket, konvenciókat a fizetési eszközök alapján négy csoportra lehet osztani. Az elsőbe tartozik a főbíró, a másodbíró és az adószedő, akik kizárólag készpénzben kapták, biztosították fizetésüket. Az a tény, hogy éppen a legmagasabb rangú hivatalnokok éltek ezzel a lehetőséggel, bizonyítja, hogy a naturáliák elhagyása ekkor már nem jelenthetett hátrányt a bérből, illetve fizetésből élők számára. Kivételt csaknem kizárólagosan a búza jelentette. Ezzel még később is gyakorta találkozunk. Ennek alapvető okát nyilvánvalóan abban kell keresnünk, hogy a gabonaárak az időjárás és a háborús konjunktúrák függvényében erőteljesen változtak. Egyes évek valószerűtlenül magas gabonaárai okozhatták, hogy az önálló termőfölddel nem rendelkezők kitartottak a gabona juttatása mellett. A második csoportba azok sorolhatók, akik a készpénz mellett különféle ruházati cikkeket kaptak természeti juttatásként. Ezek száma a legnagyobb. A ruházati cikkek értéke a konvenció teljes összegén belül igen erősen eltér. A városgazda esetében ez csak 5,1%-ot képez, míg a fejősbojtárnál 72%-ot. Mivel ahány eset, annyiféle az arány is, igen nehéz ezeket szavakba rögzíteni, 63 A leköszönő bírákat minden év április 24-én lakomával búcsúztatták. Ez is jelentősen megterhelte a város pénztárát. Ezért ennek költségeit a tanács már 1712-ben külön határozatban mérsékelte, ill. rögzítette. 1718-ban tételesen meghatározták, milyen nyersanyagokat és mekkora mennyiségben használhattak fel ezen alkalmakkor. tall. gar. den. 11 2 3 — — 3 — — 4 28 2 4 1 24 — 5 — 5 20 5 20 1 1 28 summa: 30 2 — IV. 1504. a/2. I. kötet X. old. borért 6 akóért 10 máriássával fél szalonnáért egy esztendős sörtésért 11 véka lisztért 2 ürüért 4 bárányért 25 font tehén húsért 10 tyúkért 1 véka dióért vajért fűszerszámért