Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

SÜMEGI György: Építészeti törekvések Kecskeméten a századfordulón

faeresz, a faoromzatok, tornácok, egyszerű hajlott boltívek, egyenes vagy tompaszöges, legfeljebb egyszerű csúcs vagy körív lezárású nyílások. Olyan építészeti elemek egytől-egyig, amelyek megvoltak már valahol alig eltérő formában a nép egyszerű architektónikus szótárában. Kevés dísz ... Az arányok többnyire nyomottak, a változatos tetőzetek gyakran túltengőek, indokolatlanul magasak. Egyeseknél még a magyar Alföldön épült épületeik hatása is erősen északias és komor, különösen nagyobb szabású építményeknél... ezeken az építményeken érződik meg leginkább a finnes-norvéges befolyás. A díszítés kevés, de annál festőibbek, nyugtalanabbak a tömegek, gyakran a homlokzat felületi alakítása is, sok zárt erkély, tomácocska és sokféle motívum a tömeg és szilutt-képzésben, amely nagyobb építményeknél gyakran gótikus lovagvárakra emlékeztet. Az ornamentika, ha van, gondosabban magyar és egyénien nemesített, népies alapból fejlesztett. . ,"

82 Azért kényszerülünk ilyen szokatlanul hosszasan idézni Jánszkyt, mert ő nemcsak hiteles szemtanú, hanem aktív alakítója, épületeiben közvetlen kifejezője is volt mindennek. Janszky világosan állapítja meg Lechner s követői, valamint a Fiatalok törekvéseinek eltérő sajátságait, ami a szerkezetek, arányok, anyaghasználat és az ornamentika, a díszítés terén lényeges eltéréseket, nagyfokú különbözést mutatnak. A különbözésnek egyik sarkalatos pontja az ornamentika, a díszítés fölfogása és alkalmazása. Annyit föltétlen tudnunk kell, hogy Lechner — s tanítványai is — egyszerűen csak átvettek, esetleg némiképp átdolgoztak motívumokat a Huszka-féle gyűjteményekből, s azokat közvetlenül használták épületeiken. A Fiataloknak alapvetően más a viszonya a magyar népművészethez, mint Lechneréké volt. Ők nem könyvekből vesznek át használható elemeket, hanem maguk is járnak falura, az ország különböző, néprajzilag értékes területeire (pl. Kalotaszegre Kós Károly vezetésével), és közvetlenül tanulmányozzák a népművészetet és a népi építkezést. A népművészet, a népi építészet földolgozásának a mai napig talán legjelentősebb mozgalmába, a Malonyay-féle gyűjtésbe is bekapcsolódik néhány fiatal. Természetes tehát, hogy ők jobban ismerik a falusi építkezések szerkezeti tanulságait, természetes anyaghasználatát és a magyar népművészet, a díszítőművészet legjobb darabjait, mint Lechnerék. Ezért is nyúlnak például szakszerűen a fához mint építőanyaghoz, amit annyiféle formában és változatos megoldásban alkalmaznak. A „revideált Lechnerizmus" (Janszky kifejezése) útján haladó Janszky Béla a föntiekkel nemcsak a Fiatalok-csoport építészeti törekvéseit jellemezte, hanem közöttük egyúttal a saját, ezidőben készült épületeit is. Szivessy Tiborral közösen tervezett művei közül jelentősek, az egész csoport tevékeny82 JANSZKY Béla i. m. 51—52.