Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

SÜMEGI György: Építészeti törekvések Kecskeméten a századfordulón

De itt még nem szakad vége a rövidke építéstörténetnek. A legtanulságosabb rész most következik. Kecskemét derék polgárai az ő hagyományos okosságukkal felkapták azt a magyaros stílust s ahol könnyű szerrel lehet, kisebb s egészen kicsiny objektumokon is alkalmazni igyekeznek a formáit. Valaki megreparáltatja a portáját: meghagyja a mesternek, hogy csináljon oda olyasféle valamit, amit a székházon látni. A gölöncsérnek meghagyják, hogy ezt vagy azt a formát csinálja meg, dísz gyanánt, a kis házra. Mint ahogy egykoron a legszegényebb épületdísz is nagy épületek stílusát utánozta egy-egy részletben, úgy igyekeznek most Kecskeméten is a jobb ízlésű háztulajdonosok „olyasfélét" csináltatni a milyet azon a magyaros nagy épületen láttak. így terjed majd el ez az ízlés, apránkint, eleinte csak szerény részletekben, később mind erőteljesebben. Kecskemét városa lefőzi e téren a többi magyar várost. Úgy látszik, okos, művészi érzékű, magyar érzésű emberek irányítják ott az efféle ügyeket. Munkásságuk nem lesz meddő. Ők mutatták a tett propagandájának a legszebb példáját. Míg nálunk Budapesten a legékesebb nevű kupaktanácsok elveszekszik az időt meddő, úgynevezett elvi és lojalitási diskussziókkal, azalatt ez az egészséges érzékű magyar város a maga szerény eszközeivel teljesíti idevágó szép feladatát. Öröm nézni, mint virulnak ki abból a magyar televényből azok az eszmék, amelyektől — mert újak és félreérthetetlenül magyarok, — borsódzik a háta nem egy, tiszteletreméltó budapesti testületnek. A magyaros művészet körülbelül ugyanazokat az időket éli ma, amelyeket élt a magyar színművészet a Déryné vázolta időkben. A színművészetből is az egészséges vidéki városok formáltak magyar művészetet, a lojális „nyugati színvonalon álló" Beschwichtigungsratok ellenére. Ugyanez a küzdelem folyik most az alkotó művészetek terén. Ezek is onnan fogják életerejüket kapni, ahonnan kapta a szegény, kinevetett, üldözött magyar színművészet. Csak Kecskemét példáját kell utánozni."

68 A Lyka által fölvázolt folyamat művekben, elkészült épületekben és részleteikben egyaránt tanulmányozható Kecskeméten. Úgy látszik, hogy a városlakók elég gyorsan leküzdhették az újjal, a meghökkentően újszerűvel szembeni ellenérzéseiket. Erről tanúskodik Faragó Béla kecskeméti tanár, 1905. március 24-én, a Katona József Kör ülésén fölolvasott értekezése is.

69 Fara68 A cikk jelöletlen, de minden valószínűség szerint Lyka Károly a szerzője. „A magyaros ízlés terjesztése", Művészet, 1903. 138—139. — Egyértelműen Lyka szerzőségét tételezi föl Vámos Ferenc is, aki röviden ismerteti és idézi is a cikket. VÁMOS Ferenc: Lajta Béla. Bp. 1970. 353. 69 Az értekezés nyomtatásban is megjelent. FARAGÓ Béla: A szecesszióról. A kecskeméti Katona József Kör Évkönyve, 1901—1904. Kecskemét, 1905. 81—93.