Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

SÜMEGI György: Építészeti törekvések Kecskeméten a századfordulón

6. Részlet a Cifrapalota nagyterméből A tengelyszimetrikus főhomlokzat — és a két oldalhomlokzat is — három egymás fölötti sávra oszlik. A földszint vakolatból, vízszintes elhelyezéssel kialakított rusztikus, hullámos fogazattal lezárt lábazatát ellensúlyozza a két, fölötte elhelyezkedő szint könnyedsége, a tetőszint pedig összefoglalja és lezárja, mintázatával mintegy megismétli az épület legjellemzőbb sajátosságát: a hullámvonalat. A hullámvonal — és itt: hullám-forma — az ablaknyílások formáját, a nyílászárók elosztó íveit, az oromfal rajzát és a főhomlokzat első és második szintjén kiemelt rizalitot is jellemzővé, karakteressé teszi. Ugyancsak sajátos színezésbeli karakterisztikumot adhatott az épületnek a feltehetően olívzöld ablak- és ajtókeretelés. (Talán a „Cifra a palota, zöld az ablaka .. .» kezdetű, egészen újstílusú népdal hatott az épület elnevezésére.) Márkus Géza a Cifrapalotán háromféleképpen használja a szecesszió fölfedezte majolikát. A lábazatot pártázó hullámsáv alatt, az ablakok keretelésében és a letompított sarkon — meg ahol szabad hely egyáltalán kínálkozik a felületen — kis méretű majolikagombokat, kerámiaszemeket alkalmaz. Funkciójuk szerint ezek a vakolatba mélyített vonalakkal fölrajzolt motívu-