Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

SÜMEGI György: Építészeti törekvések Kecskeméten a századfordulón

a Veres Pálné utcai sarokbérház. Ugyanakkor a kezdő építésznél először hoz felszínre egy, a pálya későbbi szakaszán újra visszatérő (két évtized múlva éppen a kecskeméti Városházán) épületszobrászati problémát, amely nemzeti építészetünk terrénumában nagy elődjéhez, Feszi Frigyeshez is közvetlenül hozzákapcsolja Lechner kibontakozó építőművészetét. A vizsgált korszakot megelőző időszakban, két évtizeddel korábban fölépített pesti bérház nemcsak a város új alapokra helyezett gazdaságpolitikájába, megindult s élénkülő építőtevékenységbe, hanem Lechner fiatalkori tervező munkájába, kapcsolatteremtő képességébe is bepillantást enged. Annál is inkább fontos ez, mert a két évtizednyi időbeli távolság ellenére közvetlen összeköttetés van a pesti bérház és a kecskeméti Városháza között bizonyos vonatkozásban. A kecskeméti Városháza pályázati eredményének kihirdetése — 1892. január — és az építkezés tényleges megkezdése között több mint egy év telt el. Ezen idő alatt a tervezők tervmódosításokat is végrehajtottak, valószínűleg több fázisban, de mindenképpen a megrendelő igényei és a menetközbeni kisebb fokú koncepcióváltás miatt. A tervváltoztatás egyik lényeges momentuma volt, hogy a főhomlokzat földszintjére tervezett üzleteket teljesen elhagyták. Vitakérdést képezett az új épület Nagytemplomtól való távolságának a megállapítása, mivel a templom és a régi városház között állt az első tizedbeli 3. számú ház, s ennek lebontása mellett döntöttek. Az építési bizottság a két épület egymástól való távolságát 25 méterben határozta meg s eldöntötte azt is, hogy az új székház homlokzatát a Nagytemplom bejáratati főoldalával egy síkban kell kialakítani. (Ezt kis „csalással" úgy valósították meg a tervezők, hogy a Nagytemlom homlokzati síkjával egyezik ugyan a városházáé, de ennek középrizalitja mégiscsak előreugrik a zsinórmértékül szolgáló templom falsíkjához képest.) A városi hivatalok kiköltöztetése és a régi épület lebontása után elhárult minden akadály az építkezés megkezdése elől. Az építkezés vállalkozói Lichner Dávid és Fia kecskeméti cég és társai: Jirászek Nándor és Krausz Lipót budapesti lakosok lettek. Zaboreczky Ferenc és Kerekes Ferenc mérnök építésvezetőként, illetve műszaki ellenőrként működött közre. Az ünnepélyes alapkőletétel (1893. május 11.) után a tényleges munka is elkezdődhetett. Az alapkő mellé helyezett (1893. november 11-én) emléklapon — a legfontosabb közreműködők névsora után — így fogalmazták meg az épület célját és örökítették a művel együtt későbbi századokra is: „Legyen ez az épület azon lángoló hazaszeretet további megnyilatkozásainak színhelye, mely úgy a mi szíveinkben, mint őseink kebelében is kiolthatatlan lánggal lobogott; legyen ez az épület a város lakosai javára vezető bölcs gondolkodásnak, szorgalmas munkának, éber figyelemnek temploma; hangozzék benne mindenütt a mű-