Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)
SÜMEGI György: Építészeti törekvések Kecskeméten a századfordulón
kos talajon — az önellátás biztosításán túl — már nem volt jövedelmező a gabonafélék termesztése sem, így fokozatosan kiszorította azt a gyors ütemben elterjedő belterjes kertészkedés.A gyümölcs- és szőlőtermelés valamint a kertészkedés térhódításával összefügg az a tény is, hogy a város belterületi és külterületi lakosságának az aránya fokozatosan módosult a külterület javára. Ez a nagyfokú tanyásodás következménye. 1890-ben a lakosság 58,7 %-a él a belterületen, 41,3 %-a pedig a külterületen. 1910-re ez az arányszám majdnem fele-fele lesz. (Belterület: 50,7 %; külterület: 49,3 %.) 7 A város lakóinak száma 1900-ban 57 812 fő volt, ennek nagyobbik része (43 053 fő) őstermelő. Az intenzív őstermelést a földművelő lakosság végezte, közülük mintegy 26 000 fő a várost közrefogó tanyákon lakott. A mezőgazdasági munkások jövedelmének nagyobbik részét a szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermelés, valamint a baromfinevelés szolgáltatta. Az iparban, kereskedelemben és a közlekedésben dolgozók száma 1890-től 1900-ig 4260 főről 5870 főre emelkedett (37,7 %). Az iménti arányszámokból az is kitetszik, hogy a kapitalista fejlődés útján 1870 körül elindult Kecskemét városias jellege a lakosság foglalkozás szerinti megoszlásában is megmutatkozik, legfőképpen a 20. század első évtizedében. (Az 1910. évi népszámlálás adatai szerint 68 424 fő a város összlakossága. 8 ) Az igen intenzív szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermelés, valamint a kisállattenyésztés első számú felvevő piaca maga a kecskeméti nép, a főtéri,a város szívében létesített piac. Az önellátáson túl nagymértékben hozzájárult a főváros ellátásához és jelentős mennyiséget exportáltak is a városból. A 90-es évektől egészen az első világháborúig Kecskemét területéről származott az ország gyümölcskivitelének kb. 25 %-a. A valamikor virágzó kézműipar a céhek megszűnésekor lehanyatlott. A 19. század végén a gyáripar megerősödésével kell számolnunk. A város sajátos fekvése, a környék tipikus mezőgazdasági jellege és a nyersanyaghiány miatt természetesen nem jöhetett létre jelentős gyáripar. Elsődlegesen a mezőgazdasági feldolgozóipar fejlődött, mivel ehhez nagy mennyiségben termeltek „nyersanyagot" a környéken. A jónak és kedvezőnek mondható mezőgazdasági adottságokhoz, ahhoz, hogy ez a hatalmas terület termelőegységként is gazdaságosan funkcionáljon, a fölsoroltakon kívül még többek között jó vezetőkre, koncepciózus városi elöljárókra és rugalmas testületekre is szükség volt. Korszakunkat három jelentős polgármester tevékenysége tölti ki. Az első, Lestár Péter úgy tartatik számon, mint aki gazdasági és kulturális téren 7 Lásd az 5. sz. jegyzetet. 8 A lakosság foglalkozás szerinti megoszlásának adatait Sándor István i. m. 4. oldaláról vettem át.
