Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

ITTZÉS Mihály: Adatok Kecskemét zenetörténetéhez

sze- re - löm szép vi - Iá - ga Kö-kény szö-med fény- su- gá - - - га,- Ha e su-gár fe-lém ra-gyog, Én ö - rök-re bol-dog va - - gyok. A népmulatságokkal, -szokásokkal kapcsolatban már a XIX. században is kettős szemlélet nyilvánult meg. Egyfelől hiábavalóságukat, túlzásaikat ostorozták, másrészt sajnálták, hogy a civilizáció, a modernizálódó, polgárosodó élet elől mindinkább visszavonulnak, az újabb hatások miatt kivesznek. A kortárs művelt tanár írása, szemlélete talán nemcsak egy egyén, hanem többek vélekedését közvetíti, amikor a kecskeméti szokásokról kifejti véleményét: „De ezek még mind a' nemzet' régi köz életéből fenhagyott maradványok, mint a' Miskólczi kakas hajtás és ludnyak szakasztás 's több e' félék, melyek nem teljes eltöröltetést, hanem illedelmesebb és épületesebb köznépmulatságokká alakítást várnak."

147 A történelem viharai, a társadalmi változások, a fejlődés kiirtották kérlelhetetlenül a régi szokásokat; nem csak túlzásaikat faragták le, hiába szerették volna legalább „illedelmesebb és épületesebb" formába átmenteni az utókorba. Századunk közösségi igényei nyomán azonban többszöri nekilendüléssel, jól-rosszul számos régi szokást legalább folklórfesztiválok, színpadi műsorok formájában felelevenítettek. A kecskeméti feljegyzések ennek a színes népéletnek a hangzó, látható felidézését aligha teszik lehetővé, ahhoz hiányzik a valóban élő hagyomány megtermékenyítő segítsége. Mégis hálásak lehetünk elődeinknek, hogy legalább utalásokban, rövid ismertetőkben ránkhagyták néhány esemény, táncos-zenés alkalom leírását. Mindezek a szűkszavú forrásmunkák azt mutatják, hogy Kecskeméten a világi zenélés való147 SZOKOLAY-HÁRTÓ: 142. o.