Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

ITTZÉS Mihály: Adatok Kecskemét zenetörténetéhez

ADATOK A VILÁGI ZENEÉLET TÖRTÉNETÉHEZ A bevezetőben már utaltam arra, hogy a kecskeméti világi zenélés jórészt a folklór kategóriájába utalható. Ezt kései időkig megőrizte, s ez bizonyos szempontból érdemes is volt. Mint az egész XVII—XIX. századi magyar zenetörténet, úgy a kecskeméti dokumentumok is szűkölködnek konkrét dalutalásokban, dallamfeljegyzésekben, illetve teljesen nélkülözik azokat. Később aztán rohamosan pusztulhattak a népszokásokhoz tartozó dallamok, a mindenkori újak, a divatos népszerű nóták elfeledtették a régit, többnyire talán értékesebbnek sejthetőt. A zenélési szokásokról, szórakozásokról, a mulatságokkal, katonai eseményekkel kapcsolatos muzsikáról, nevezetes táncokról mégis értékes adatok maradtak fenn a legkülönbözőbb forrásokban a tanácsi iratoktól a számadáskönyvekig, iskolai jegyzőkönyvekig és így tovább. Tulajdonképpen a református és főként katolikus iskolák sok zenei megmozdulása is inkább e fejezetben lenne helyén. Mégis, mivel igen szorosan kapcsolódtak a kifejezetten iskolai alkalmakhoz, ünnepekhez, helyesebbnek látszott ezeket a műzenéhez közelítő, a polgárias zenélési alkalmakkal rokonítható eseményeket az előző fejezetekben felsorakoztatni. A világi zenélés legrégebbi adatai a török hódoltság utolsó éveiből, a kuruckorból maradtak fenn. Mindenféle hadak átjáróháza volt Kecskemét és környéke, így nem csoda, ha katonasággal, hadnépek mulatságaival kapcsolatosak e korai adatok. Egy régi számadáskönyvben fennmaradt feljegyzés arra mutat, hogy a jóféle mulatságot valóban nem vetették meg a törökök: „Egri Batik Szulimán it levén die 7. Jan. Anno 1678. [...] Kett hegedűssé volt, egy czimbalmossa, egész etszaka a tanczot járatta. Sok eget bortis kevánt."

98 Igaz, a magyar hadak se tettek másként, ha néha hoppon maradtak is, amikor bort kértek. 1679. január 28-ról keltezve olvashatjuk a „Nemzetes Deák Páll Fő Bíróságában holmi Vitézekrül való jedzés"-ben: „Dobval és Zászlóval Kuruczok jövének, Etellel, abrakval megelégedettek, Az bíróra borért sokat üvöltenek, Nagy száraz gégével Kőrösre ménének." A „korrajzi versezet" ismeretlen szerzője az 1698—99. évi szolgálati lajstromban örökítette meg élményeit, a városban történt eseményeket.

99 98 BKmL. 1508/c. Adókönyvek. 1677—78. 266. o. Iványosi Szabó Tibor szíves közlése. 99 HORNYIK, II. 314. oklevél. 498—503. o.