Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

SZTRAPÁK Ferenc: Sajtó és közművelődés kapcsolódásai a Petőfi Népe és a Forrás évfolyamaiban

születésű Kiss Benedek, a Forrás egyik szerkesztője, Pintér Lajos és a „kilencekkel" indult Utassy József jellegadónak szánt jelenléte. Szociográfiában a mozaikszerű, inkább részterületekre szorítkozó írások adták a főbb vonulatot 1977—80. között. Ez együtt járt a valóságról nyújtott esetlegesebb képpel — a szerkesztőségi önértékelés szerint is. A Forrás megpróbált bemutatni, tudatosan megvizsgálni egy-egy települést. A fülöpszállási kísérlet eredménnyel járt, amit a Várostalan falu című kötet, többszöri televíziós film-viszhang mellett az is bizonyít, hogy a megállapítások beépülhettek a falu átalakulási folyamatairól 1982. november 24—26. között Kecskeméten rendezett országos elméleti tanácskozás anyagába. A másik, Kiskunhalas várost föltérképező vállalkozás viszont nem érte el célját helyi tiltakozások miatt, s az elkészült, kritikai megállapításokat tartalmazó írások egy része a Mozgó Világ és más folyóiratok jóvoltából kapott nyilvánosságot. A szerkesztőség ennek ellenére — minden jel szerint — nem adta fel a valóságirodalom hivatásába vetett meggyőződését. A kiskunhalasi reagálás után célul tűzték ki, hogy a feltárás új, korábbi hatékonyabb módjait keressék. Arra a következtetésre jutottak, hogy továbbra is járható utat jelent a fiatal írókból alakuló szociográfiai munkacsoportok, brigádok foglalkoztatása. A válságjelenségektől, időnkénti fáradságtól, szürkeségtől vagy kifulladástól sem mentes, mindenképp átalakulásban levő dokumentum-irodalom műfaji megújulásaként indokoltnak tartották a szociográfiai esszé felkarolását. Mindenképp erősödésre vallanak a különböző tanulmányok. Következetesebben foglakozott a Műhely-rovat a valóságirodalom elemzésével, történelmi eredőinek és tartalmi, műfaji megjelenésének vizsgálatával. Az elméleti tisztázáshoz is hozzájárultak a szociográfia elismert művelőivel és fiatal írókkal készített beszélgetések. A Szemle-rovatot sem jellemzi már a korábbi esetlegesség. Átgondoltabbá és szervezettebbé vált a kritikai, recenzáló tevékenység. A munka gerincét a magyar nyelvű, határainkon innen és túl kiadott szociográfiai, valamint néprajzi tárgyú könyvek ismertetése, méltatása, illetve bírálata tette ki. A valóságirodalmi műveket általában két havonta szemléző Tüskés Tibor három esztendő alatt minegy félszáz alkotásra irányította a figyelmet. Mint sorozatzáró cikkében megjegyzi, a választásban „inkább a véletlen, mint a minőségi ítélet vezetett: talán épp ezért lehetett a rovat csepp a tengerből, részlet az egészből, jellemző a teljesből".

41 A kritikus egyaránt eljutott summázó jellegű és a jövőnek szóló következtetésekig: a mai magyar szociográfiai irodalom jellemzőjeként „a műfaji tágasság, a társadalmi jelen41 Forrás. 1982. 11. sz. 88. old. (Tüskés Tibor: Valóságközeiben).