Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

SZTRAPÁK Ferenc: Sajtó és közművelődés kapcsolódásai a Petőfi Népe és a Forrás évfolyamaiban

málódása nem kis részben már a Forrás szerkesztőségi műhelymunkáját minősíti. A hetvenes években összesen 53 ezer 500 példányban jelent meg a Forrás Könyvek kilenc kötete. Ezt a periódust zárta le a jubileumi alkalomra időzített Forrás-antológia 1979-ben, az 1980-as fülöpszállási szociográfia-gyűjtemény, valamint Szekér Endre később napvilágot látott Érték és írás című esszékötete. A magyar klasszikusokkal és kortársakkal egyaránt foglalkozó tanulmányíró — mint az egyik recenzens teljes joggal rámutatott — néhány kiváló kritikát is felmutat a kötetben: „az ifjúsági irodalomról és a szociográfia helyzetéről adott jelentései a műfaj példás munkáihoz tartoznak. Interjúi is kitűnően kamatoztatják személyes adottságait — a nyitottságot, a tehetség majdnem feltétlen tiszteletét, a tudásvágyat". (Alföldy Jenő) A további Forrás Könyvek remélhetően a folytatódó termés 80-as évekbeli nyitányaként foghatók fel. A négy fiatal költő antológiája mellett Pintér Lajos Európai diákdal című verses kötete hagyta el a nyomdát. 4. Tíz év négy mérlege A Forrás 1979-ben érkezett el fennállásának tizedik évfordulójához. Ebben az esztendőben jutott el először minden hónapban az olvasóhoz, az évenkénti tíz helyett kivívta magának a rendszeres havonkénti megjelenés rangját. A szerkesztőség úgy értelmezte, hogy a felnőttség „egyféle deklarálása" jutott kifejezésre a hivatalos engedéllyel: „így már a vidéki folyóiratok többségéhez hasonló eséllyel és súllyal lehetünk jelen a magyar irodalmi közéletben" — hangzott a főszerkesztői nyilatkozat.

38 Mérleget készített a Bács-Kiskun Megyei Tanács művelődésügyi osztálya is. Eszerint a Forrás jelentős utat tett meg 1969 óta. Ez a tíz esztendő valóban a felnőtté válás időszaka: kialakult a lap arculata, rangot szerzett és sajátos színt jelent a magyar folyóiratirodalomban. A tíz esztendő hagyományt teremtett, a folytatás újabb jellegzetességeket mutat. A Forrás változatlanul a szociográfia egyik számottevő hazai műhelye az értékelés szerint. Ez még figyelemre méltóbb, amikor a többi magyar folyóiratban kevésbé jelentkezik a valóságirodalom. A folyóirat szépirodalmi alkotásai a realisztikus hangvételt erősítik. Az újabb ismérvek közé tartozik a népköltészeti műfordítások megjelenése: a szerkesztőség rendszeresen közread néprajzi összeállításokat, nem ritkák a külön számok. Mindez együtt jár a megyében élő alkotók — Buda Ferenc, Raffai Sarolta, Goór Imre, Lezsák 38 PAVLOVITS Miklós: Évi tizenkét megjelenés. A Forrás az új esztendőben. (Interjú Hatvani Dániellel) Petőfi Népe, 1979. jan. 14.