Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

SZTRAPÁK Ferenc: Sajtó és közművelődés kapcsolódásai a Petőfi Népe és a Forrás évfolyamaiban

játéka, a Kuporgó. Ezekhez társult Lászlóffy Csaba: Rab s burg című kétrészes történelmi látomásának közreadása. A tanulmányok egyaránt érintik a múlt századi drámatörténetet és a legmaibb jelent. Pándi Pál Újra: Bánk, a nagyúr (Az emberi és történelmi probléma egyesítéséről) címmel kapcsolódott a kecskeméti Katona-hagyományok ápolásához. Ugyancsak a Műhely-rovat közölte Szalay Károly jegyzeteit a szatirikus antihősről. A tanulmány regényhivatkozásai mellett színháztörténeti tanulságokat is tartogat. Pálfy G. István A hitvigyázó címmel Sütő Andrásról írt a Káin és Ábel előadásai kapcsán. A dolgozat második része a színpadi megvalósításokat mérlegeli: „Az eddigi legexpresszívebb előadás kétségtelenül a kolozsvári volt, a kecskeméti viszont a legegyszerűbb. Beke Sándor hívebb maradt Sütő András szövegéhez, mint Haragék, ő csak ott kurtított, ahol a legkisebb értelemcsorbulás, gondolatcsorbítás árán tehette elevenebbé a drámai akciót. A kassai Thália Kecskemétre származott egykori alapítója egy nemrégiben alaposan összekuszálódott életű színház új programnyilatkozatául választotta a Káin és Ábelt. Annak bizonyítására, hogy a színészi erők megcsappanása ellenére a sokak által kétes eredményűnek vélt vérátömlesztés után sem szükséges és elkerülhetetlen a hanyatlás, ha van mű, ha van író, akinek a gondolatai felfelé segítenek."

32 Ilyen ösztönzést talált Tömöry Péter is Tolnai Ottó: Végeladás című darabjában. Rendezői naplója a vajdasági magyar dráma gondolatiságát bontja ki elemző és képzelettársító módon. „Nem sokban különbözhet az író és a színház viszonyulása a valósághoz" — kezdődik az egyik recenzió Horváth Teri

33 önéletrajzából. Az idézet ez alkalommal inkább azért kívánkozik ide, hogy érzékeltesse a további közös pontokat a színház és a folyóirat valóságirodalmi programja között. Ezek megtalálhatók anélkül, hogy bármelyik félnek föl kellene adnia céljait. A Forrás lerakta az alapot és megszerezte a hitelt például ahhoz, hogy föltérképezze a szociográfiai ihletettségű-szenvedélyű bemutatókat, akár szerte a hazában, sőt az országhatáron túl, de tájékozódási irányt jelenthet a folyóirat erősödő néprajzi érdeklődése is. Az utóbbi kapcsolódási pontokat egyébként ismét könyvrecenzió jelzi, Szakolczay Lajos kritikája a júniusi számban. Arról ír, hogy „világszerte a folklorizáció fölerősödésének vagyunk tanúi: szinte műfaji megszorítottság nélkül jelentkeznek a kísérletek: a költészetben (lírában) éppúgy, mint a színpadi művekben és a zenében .. ,"

34 32 Forrós. 1979. 3. sz. 78. old. 33 Forrás. 1979. 1. sz. 87. old. 34 Forrás. 1979. 6. sz. 87. old. 19* 291