Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

SZTRAPÁK Ferenc: Sajtó és közművelődés kapcsolódásai a Petőfi Népe és a Forrás évfolyamaiban

Természetesen nem mindenki hagyta el a szülőfaluját a hetvenes években sem. Róluk írt Temesi Ferenc „Itt is kell maradni valakinek" címmel az 1979. januári számban. Pilanatfelvételei a Fülöpszállást tudatosan föltérképező szociográfiai vállalkozásból valók. Valami csöndes és szomorú sivárság tárul fel azoknak a szemszögéből, akik pedig szeretik településüket, a könyvekért kopogtató kis olvasókat. Az interjúalanyok minden réteget képviselnek. Önvallomásos formában mondják el életüket, egy napjukat, a vágyaikat — és mindezzel a véleményüket. Talán Hatvani Dánielé a legsúlyosabb írás, a novemberi Forrásban. „A harmadik hullám" elődje egy másik, szervezett szociográfiai akciónak. Ez a „mezővárosi csipkerózsika-álmából" felébredt Kiskunhalast és környékét vallatja. Hatvani arra kíváncsi, hogy a mezőgazdaságból való elvándorlás ötvenes évekbeli, majd az átszervezést közvetlenül követő, hatvanas évek eleji hulláma utána milyen tényezők játszanak közre az elnéptelenedésben. Összeveti, szinte egymásra fényképezi korábbi és újabb élményeit, megfigyel, beszélget, eltűnődik, jó és rossz példákkal érvel, adatokat sorakoztat fel, majd következtetést von le a népesedéspolitika és településfejlesztés számára: „a kiskunhalasi járás falvaiból a munkaképes korú lakosságnak átlag az egytizede máshová jár dolgozni. Önmagában véve ez nem tűnik soknak, és kizárólag az ingázókra vonatkozik, a végleges szándékkal elköltözők nem jelentéktelen arányára abból lehet következtetni, hogy a létszám — talán az egyetlen Tompa kivételével — fogyóban van".

24 Valahol félúton tartanak azok a fiatalok is, akikkel Sulyok Katalin találkozott (Nagyvárosban, idegenként). Fővárosi munkásszállásokon laknak, az újságokban közzétett hirdetések ok-meghatározásai szerint egyszerű fizikai dolgozók, akik hozzáillő lányt, vagy elvált asszonyt keresnek házasság céljából. Kérdések igyekeztek áttörni a látszaton: „Bécit és Tóth Gábort látom tehát olyan gyakran? A Béciket, a Tóth Gáborokat, a szabolcsi, hajdúi, csongrádi, Bács megyei fiúkat, amint a taxik jobb hátsó ülésén terpeszkednek, magabiztosan, vagányán?" De nem kell túl sok találkozó ahhoz, hogy kiderüljön a valóság: „Mert a pénzzel, és csakis a pénzzel tudják kompenzálni a félelmüket, a bizonytalanságukat".

25 Rendszerint a rátalálási feladathoz méltóan kezdődnek, erőteljesen lendülnek tovább a Való Világ írásai. Böhm Antal és Pál László, akik évek óta foglalkoztak bejáró munkásokkal, a júniusi számban arra keresnek választ, amiről a szakirodalomban ritkábban esik szó: a bejárók munkahelyi tevékenységére, beilleszkedési gondjaikra, az üzemi munkaszervezetben betöltött 24 Forrás. 1979. 11. sz. 42. old. 25 Forrás. 1979. 7. sz. 41—42. old